Másnap reggel Jesse megint eljött velem a suliba. Egyszer csak
megjelent mellettem, és azt mondta, jön ő is. Mit mondhattam volna?
Egyrészt örültem annak, hogy nem gondolja komolyan, azt a tegnapit,
másrészt ott volt Bamba is. Nem igazán szándékoztam magam leégetni
magamat azzal, -főleg nem előtte!- hogy magamba beszélek, mint egy
skizofrén. Tudjátok, mint Gollam a Gyűrűk Urából. Na, szóval, szépen
bepréseltük magunkat a kocsiba, míg Jesse egyszerűen eltűnt,
gondolom, hogy a másik pillanatban, feltűnjön a suli előtt. Úgy is
lett.
Megérkeztem az iskolába, és Jesse ott állt a kapuban. Elgondolkodtam.
Valami van, ma. Mi is, mi is. Ó, hát persze! Dom atya! Hisz az első
órában van vele találkám. Hogy is felejthettem el! Tiszta lökött
vagyok.
Pedig tegnap egész este nem bírtam aludni, mert annyira vártam már,
hogy beszélhessek az atyával. Jesse-nek mondtam, várjon meg az
osztályba, hogy, ha kell akkor segíthessen nekem, úgy mint tegnap.
Legalábbis erre fogtam az egészet. Igazából nem akartam, hogy ott
legyen, amikor Dom atya elmeséli azt a dolgot, meg minden. Nem lenne
szerencsés dolog, másképp meg tuti nem mondaná el, ha Jesse is ott
lenne. Ebben biztos voltam. Szóval becsöngetés előtt néhány perccel
befutottam Dominic atya irodájába. Még nem volt benn, de az egyik
nővér azt mondta, hogy ha előre meg van beszélve, akkor nyugodtan
bemehetek az igazgatóiba. Hamarosan be is jött. Láthatóan nem
örvendezett annak, hogy ott lát.
-Beszéltél már anyáddal? –ránéztem. Ez teljesen hülyének tart?
Bocsáss meg Istenem, hogy az egyik hívődet lehülyézem, de azért ez
már sok. De lenyugtattam magam.(Tegnap sokat gyakoroltam a tükör
előtt, hogyan vágjak teljesen nyugodt, vagy éppen együtt érző arcot.)
-Nem atyám. Azt beszéltük meg, hogy elmondom neki, ha –erősen
megnyomtam ezt a „ha” szócskát. –ön már elmondta azt az ügyet a
kísértet lányról. Meg önről.
Kíváncsi voltam rá, mit fog mondani. Mi van, ha Maria-val volt valami
ügye? Vagy Jesse egyik rokonával? Fogalmam se volt, de inkább nem
találgattam. Néztem ahogy az atya lassan megfontoltan leül a
székébe, az íróasztal másik végébe. Azt is végig követtem a
tekintetemmel, ahogy elkezd kotorászni, az egyik fiókban, és előhúzza
azt a bizonyos cigarettás dobozt. Eléggé megviselt volt már szegény.
Már úgy értem, a doboz. Dominic atya mindig akkor veszi elő, ha valami
kínos témáról van szó, vagy pedig, ha ideges. Ebből tudtam, mennyire
kellemetlen vizekre eveztünk ezzel a témával.
-Tudod, az én szüleim híres kereskedők voltak akkoriban, ami miatt
szinte minden második félévben máshol laktunk. Az üzlet egyszer
Spanyolországba vitt minket. Egy első osztályú szállodában szálltunk,
meg mint általában mindig. -itt elhallgatott. Most nem mertem
beleszólni, inkább csak az atya arcát tanulmányoztam. Megdöbbentett
az amit láttam rajta. Dühvel vegyes szeretet csillogott könnyes
szemében. Szerelem, amelyet befeketített a harag. De nem
tanulmányozhattam, túl sokáig, mert az atya gyorsan rendezte arc
vonásait, és folytatta, bár enyhén remegő hangon:
-Az én szüleim tudtak a képességemről, de nem zavarta őket, sőt
büszkék voltak rá, hogy ilyen fiuk van. És mindig bíztattak, hogy
nézzek
körül mindig a környéken, hogy segíthessek az „itt ragadtakon” ahogy
a szüleim hívták a szellemeket. Én persze örömmel eleget tettem,
ezeknek a kéréseknek, és mint mindig, most is körúton voltam, amikor
szembe találtam magam egy lánnyal. Azt gondolom nem volt nehéz
kitalálnod, hogy szellem volt. Gyönyörű, sötét haja, volt, tinta fekete
szemekkel. Csinos, mégis régies öltözék volt rajta. Tudod, az 1800-as
évek divatja szerint volt felöltözve. Nagyon meglepődött, amikor
megtudta, hogy látom őt. Elvittem őt a lakásunkra, hogy ott beszéljük
meg a dolgokat. Közben nem tudtam kiverni a fejemből, azt, hogy nem
is akarok rajta segíteni. Mármint, persze, akartam rajta segíteni, csak
azt nem, hogy elmenjen. Már akkor tudtam, hogy menthetetlenül
beleszerettem ebbe a lányba. –az atya itt felsóhajtott. –a lány mesélt
magáról, az életéről, aztán, szinte észrevétlenül, már teljesen más
dolgokról folyt köztünk a szó. Meséltem neki, sok mindenről, az
érzéseimről, a családomról, arról, hogy mi akarok lenni. Ő végig
hallgatott, egyet értett, vagy éppen ellent mondott nekem.
Szerencsére apámnak jól ment itt az üzlet, ezért eldöntöttük, hogy
tovább maradunk. A lány is nagyon örült ennek. Két hónap múlva már,
bimbódzott köztünk a szerelem. A szüleim persze erről mit sem tudtak.
Élveztük közös kis titkunkat, ami csak a kettőnké volt. Sajnos egyszer
minden jónak véget kell érnie.       Érkezett egy új halott. A természete hasonló volt, mint Heatherr-é.
Sosem tudtam meg, hogy ki volt ő, vagy hogy mi volt a baja. De nem
lehetett kezelni, így nem tudtam mit tenni, exorcizálnom kellett a
férfit.
Szóltam a lánynak, hogy ne jöjjön utánam, mert abból nagyon nagy baj
lehet. De persze utánam jött. Talán azt hitte, hogy direkt azt akarom,
hogy utánam jöjjön. Hogy meglepetést szánok neki. Így akaratlanul, de
őt is exorcizáltam. -Dominic atya arcán végég gördült egy könnycsepp.
Már nagyon bántam, hogy annyira erőszakosan követeltem tőle ezt a
történetet. Nagyon. Megvártam, amíg az atya kifújja az orrát, és
hallgattam tovább a tragédiát:
-Azt tettem, mint te Suze Jesse-el. Utána mentem, hogy visszahozzam.
Sikerült visszahoznom, de már akkor láttam rajta, hogy van valami
baja. Aztán, visszatértem vele együtt az élők világában. De ami utána
történt az…
-Várjon, várjon. –vágtam hirtelen közbe. Ez így nem stimmel. –Hogy
exorcizálta saját magát? Nem értem. Úgy tudtam ez nem lehetséges.
-Nem is. De nem kell az embernek mediátornak lennie ahhoz, hogy
tudjon exorcizálni valaki mást. Főleg, ha látja is az illetőt. Így hát
megkértem rá az anyámat. Persze nem mondtam meg, hogy miért kell
ezt meg tennie. Illetve nem az igazat mondtam. Azt hazudtam neki,
hogy nem bírok aludni, és ez egy nagyon jó módja az altatásnak. Így
nyugodt szívvel felolvasta, azt, amit kell.     
Nos folytathatom? –nézett rám. Én csak bólintottam. Éreztem, hogy
most lesz az a rész, amit az atya számára a legfájdalmasabb. Erre
abból jöttem rá, hogy szinte már- már feltépte a cigarettás dobozt.
-Szóval, amint visszajöttünk, ő nekem ugrott. Hogy miért exorcizáltam
őt, amikor szeretett, meg minden. Én próbáltam neki megmagyarázni,
azt, hogy én mondtam neki, ne jöjjön utánam, de erre ő csak még
jobban bedühödött. Tudod Suzannah, a legnagyobb hiba amit egy nő
ellen véthetsz, szerintem az az, ha azt mondod neki, hogy az ő hibája
volt minden. Persze én nem azt mondom, hogy minden az ő hibája,
volt, hiszen én is elmondhattam volna neki, miért ne kövessen. De ő
ezt nem bírta felfogni. Annyira dühös volt, hogy tönkre tette a
legdrágább árúinkat. Sajnálatos módon, így nem tudtuk időben a kért
árút szállítani egy befolyásos nemesnek. Aminek hatására, már senki
sem akart tőlünk semmit sem venni, mert az a nemes ügyesen
elterjesztette rólunk azt, mennyire megbízhatatlanok vagyunk. A
szálloda is kétszer annyit kért a szállásért, mint addig. Én már akkor
tudtam nincs más esély, exorcizálnom kell azt a nőt, akit mindennek
ellenére még mindig szerettem. De ez nem változtatott semmin. Lassan
nem maradt már semmink. A szüleim ezért beadtak egy monostorba.
Azóta nem láttam őket. No meg így lett belőlem pap. Nos Suzannah, ez
az én történetem. –nem válaszoltam. Még jó pár percig így ültünk
csendben, ugyanis ennyi időre volt szükségem ahhoz, hogy leküzdjem
a könnyeimet. Mikor ez sikerült, hirtelen eszembe jutott valami.
-Mondja atyám, ennek az egésznek mi köze van Jesse-hez? Nem
értem. –az atya szomorúan elmosolyodott.
.Mert a hölgy neve Martha de Silva volt.