Hamu és gyémánt

Írta:Lea

Amíg folytatom a megkezdett fic-emet, addig úgy éreztem, hogy kell egy kis ,,kikapcsolódás” tehát írtam egy fic-et, Cserháti Zsuzsa, Hamu és gyémánt c. dalára. Remélem tetszik. Írjátok le a véleményeteket a kritikákba. Jó szórakozást hozzá, bár azt hiszem, hogy egy kicsit borongós hangulatú lett. Előfordulhat, hogy valamit leírok, ami már megtörtént egy könyben, de most ezeket csak felejtsétek el.

___________________________________________________________________________

Buta kis játék, hazudok, és elhiszed.

Ott ülsz, megint az ablakomban és csak olvasol mint mindig, én pedig tanulok, legalábbis úgy teszek, de közben csak téged figyellek, ahogy ott ülsz a sötétben és a saját fényedben olvasol. Minden egyes nap hazudok, mert úgy teszek, mintha nem lennél nekem semmi, egy újabb szellem a sok közül! Hah! Pedig ha tudnád…

Önző kis játék, angyal-szíved mély pokolra viszem.

Pedig érzem:, hogy te a vagy a mindenem és tőled létezem én.
De csak rejtem, hogy te vagy a kincs, ami még az enyém.

…tudnád, hogy mennyire fontos vagy nekem. Hogy érted elmennék bárhova. Ha elmondhatnám, hogy mennyire fontos vagy nekem, ha kiordíthatnám a világnak, hogy szeretlek! Szeretlek Jesse de Silva, hát nem látod!? Nem hallod, hogy a szívem minden egyes alaklommal hevesebben ver, amikor meglátlak?

Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.

Nem érzed, ahogy a testem legkisebb porcikája is megremeg, amikor hozzámérsz? Nem veszed észre, hogy mennyire szükségem van rád? Arra hogy mellettem legyél? Hogy megcsókolj, átölelj és azt súgd, hogy nem lesz semmi baj, amikor már nem látok kiutat? Hogy vigyázz rám? Nem érted? Nem érzed?

Pedig érzem, hogy sohasem volt, ami van, s nem lesz ezután,
De csak rejtem, mert nem is hiszem még talán, hogy ez jár, csoda vár ránk.

Nem érzed, ahogy a pillantásom belédfúródik a szobán keresztül? Te nem érzed ezt? Én érzem, hogy te vagy az egyetlen és te is leszel. Nem tudlak kiverni a fejemből, bármennyire is próbálom, nem megy. Nem tudom elfelejteni a szemeidet, azt ahogy rám nézel. Nyisd már fel a szemedet! Nézel, de nem látsz. Ébredj fel végre és fogd fel, hogy itt vagyok!

Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Ébredjen álmából a világ,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Én csak benned élek tovább,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Fényedtől minden szép lesz lásd,
Hamu és gyémánt, csoda vár,
De azt félve súgja szám,
Hamuból gyémánt lesz tán?.

Mikor érti meg a világ, mikor veszi észre, hogy az egyetlen, amire szükségem van, az te vagy!? Mikor jössz te rá? Persze, vannak, akik nem mondanának nekem nemet. De nekem azok nem kellenek, te vagy az egyetlen, de félek, hogy elveszíthetlek. Ha lemondom neked, ha elmondom, amit érzek. Vagy mert egyszer elmész. Elmész, mikor végre boldogok vagyunk, elmész és nem nézel vissza, mert menned kell.

Hamu, vagy gyémánt, a választás oly egyszerű,
De egy gondolat úgy bánt, hogy minden jó, és végül oly keserű.
Ugye, érzed, hogy te a vagy a minden, de félek, semmi leszel,
Tudom, érzed, hogy te vagy a kincs, ami még az enyém! Csoda vár rám?

Használjuk ki ezt a kis időt, mert nem bírom tovább. Nem bírom ki, hogy ne érintselek meg, hogy ne érezzelek magam mellett. Szükségem van rád. Mikor felállok oly hirtelen, csak nézel rám, nem érted, hogy mi történik, nézel értetlenül és a szád egy kérdést formál, de én most nem törődök vele.

Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Ébredjen álmából a világ,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Én csak benned élek tovább,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Fényedtől minden szép lesz, lásd,
Hamu és gyémánt, csoda vár,
Fényedtől minden szép lesz, minden más lesz tán?

Odaérek melléd, s leülök, kényelmesen odaférnék a másik oldalra, de nem akarok. Nem akarok messze lenni tőled. Többé nem. Így közel ülök le, annyira, hogy újra kérdő tekintettel nézel rám, né pedig egyetlen lehetséges módon válaszolok, úgy, hogy végre te is megértsd, hogy mi nyomja a szívemet. Feléd hajolok és megcsókollak. Először azt hiszem, hogy elmész, otthagysz, de aztán elkezdesz visszacsókolni és tudom, hogy minden rendben van. Mikor elhúzódok, akkor csak egyetlen dolgot suttogok: Szeretlek. Te pedig elmosolyodsz, öt apró szóval válszolsz: Tudom. És én is szeretlek. Majd újra megcsókolsz.

Hamu és gyémánt ,csoda vár,
De azt félve súgja szám,
Hamuból gyémánt, lesz tán!!!