Terros fél óra múlva már a klubban ült mosollyal az arcán, egy Pearl dobfelszerelés és egy Meinl cinkészlet mögött, egy lány címével, telefonszámával, és a tudattal egyetemben, hogy este látni fogja lányt a koncerten és azután. Brooke közben ott volt egy Peavey basszusgitár a háta mögött egy Marshall mélynyomó állt. A mélynyomó egy torzítószettre volt rárakva, amire a torzítópedálon keresztül kapcsolódott a basszusgitár. Christin mögött egy teljes erősítőszett terjeszkedett, a torzítópedál ugyanúgy megvolt nála is, mint Brookenál. Tom felszerelése Christinéhez hasonló kiépítés volt, csak még egy mikrofon is kapcsolódott az erősítőhöz. Tricia épp most állította be a szintetizátorát.

      Maga a klub elég egyszerű volt. Falai mattan, vörösesbarnán fénylettek a halvány csillárfénytől és a klub kör alakú asztalain található gyertyáktól. A klubban félhomály uralkodott, a színpadon szinte nappali fényként hatott az öt reflektor fénye. Két-két reflektor egymás fölött kétoldalt sütötte a zenészeket, egy, pedig a közönségtér mögött állt onnan világította, főleg az énekest. Az asztalok négyszemélyesek és lakkozott sötétbarna színben tündököltek. Igényes hely volt a bárpult rendben volt tartva, a poharak tisztán csillogtak. A whiskey-k, rumok, likőrök üvegei csillogtak a tisztaságtól. Nem csak a polcon. Az együttes tagjai korlátlan fogyasztási engedélyt kaptak. Terros mellett egy kancsóban két liter limonádé illatozott, Tricia gyömbért ivott, Christin szintúgy, Tom, mivel hangját rontotta az alkohol meg a cukor ezért ásványvizet ivott, Brooke meg fröccsel adott kedvet magának a zenéléshez. Terrost az alkohol helyett a fél órával ezelőtt történt események kábították.

- Hmmm, hmmm még ma elkezdjük?- kérdezte Brooke várakozó arckifejezéssel alkoholtól fűtötten.

Senki nem válaszolt. Csak a ritmusgitár hangja rezzent meg az erősítőn kihangosítva és a dob pergett fel.

Brooke elmosolyodott. Belekezdett a szám kezdő ütemeibe. Mikor a szám elején lévő dobszóló véget ért, egy rövid gitárszóló következett, utána Tom hangján zúgott a hangszóró a szöveget kihangosítva.

      A próba elkezdődött.

      Az együttes összes tagja imádott zenélni. Christin nem bírta a gitárja nélkül egy napnál tovább, viszont ha nála volt boldogabb volt, mint bárki más a világon. Brooke csöndesen szeretett élni, a basszusgitár volt az az igazi háttérhangszer, ami neki kellett. A dobot is nagyon bírta, csak nem tudta eléggé függetleníteni a testrészeit. Tomnak az éneklés alapeleme volt. Mindig dúdolt valamit. A szólógitár, pedig arra kellett, hogy bizonyítani tudja a tömegnek, hogy ő nem csak egy énekes. Tricia imádta a zongorát. Hatéves kora óta játszott, nyolcévesen Mozart meg Beethowen darabokat játszott. Terrosnak a vérében volt a dob. Roppant tehetséges gyerek volt a függetlenítéssel nem is kellett törődnie szinte alapból függetlenek voltak a kezei, lábai. Alig három éve dobolt, de már első évében világhírű slágereket játszott. 

      Az együttes három tagja a Második Fajhoz tartozott. Christin, Brooke és Terros. Tudták egymásról. Brooke-ot nem igazán érdekelte ez az egész. Christin csak a felsőbbségérzését erősítette ezzel az egésszel. Christin tisztában volt értékeivel. Nem képzelt be magának semmit, de tudta, hogy gyönyörű, okos és vonzó nő. Valójában 29-edik évét taposta, de 18nak állította be magát. Ha nem akarta volna, hogy ennyinek látsszon, 16-nak nézték volna. Terros sose tudta eldönteni, hogy valójában milyen. Nem volt kialakult önképe. Ezért mindig vagy utálta magát éppen, vagy tisztelte, vagy pedig azt se tudta eldönteni, hogy mit gondoljon magáról. A Második Fajisággal sokat törődött, mindig érezte, hogy ez fontos és egész életét meghatározó dolog. Sose félt attól, hogy ebből baja lesz, vagy bármi történik vele emiatt.

      A Második Fajbelieknek külön oktatási rendszerük volt, amiről mindenki (még az összes ország kormánya is) csak annyit tudott, hogy egy különleges magániskola-rendszer. Teljesítették az állami elvárásokat, innentől fogva nem igazán zaklatták őket. Az iskola elvégzése után minden Második Faj-belinek ötévente le kellett jelentkezni az intézményben, hogy hogyan telik az élete. Amennyiben nem tette meg felkutatták, és először csak figyelmeztették, másodszor pénzbírságot szabtak ki, harmadszor, pedig rövid időre fegyházba került, negyedszer, pedig amennyiben nem volt mentsége életfogytiglant kapott. Az intézményt Duallife-nak hívták. A kormány és az emberek azt hitték, ez a név csak arra vonatkozott, hogy a tanulóknak két eredményrendszert kell teljesítenie. Az államit és az intézményit. A Duallife elnevezés a kettős életre vonatkozott, amit a Második Fajbeliek élnek.

      Az állam nem tudott a Duallife minden épülete alá megépített telekinézist fejlesztő edzőteremről, se az óriási börtönökről, ahová az ellenőrzés ellen ellenkezőket zárták. Az állam nem tudott az ellenőrzésről. A Duallife-nak külön tankönyvgyártója volt, és külön teljesítményminimum rendszere. Minden diáknak meg kellett tanulnia alapszinten a telekinézist és a telepátiát egy minimális szintre kifejlesztenie… Legalább. Brooke a középszint alján állt, csupáncsak azért nem alatta, mert nagyon tehetséges volt. De a tehetségén kívül nemigazán érdekelte a Második Fajbeliség. Terros a középszint tetején állt, csak egy kicsit több szorgalom hiányzott a munkájából. Meg az, hogy a tanárok igazságosak legyenek.

      Christin kitűnő tanuló volt. A tanulást teljesítménymérésnek vette és szeretett a saját szemében jónak számítani. Christint nem érdekelte más emberek véleménye, csak magával foglalkozott, senki se tudott róla sokat, se a családjáról, se a férfiügyeiről, semmiről.

-Terros beszélnünk kell- gondolta Brooke. Volt olyan tehetséges, hogy Christin elől el tudta rejteni a gondolatait.

      Öt perc múlva már a konyhában beszéltek.

- Mi bajod?- kérdezte Brooke. Kicsit naiv gyerek volt, de számított a barátja hogyléte neki.

- Most már semmi.- mosolygott Terros.

-Akkor mi volt?- tulajdonképp kérdőre vonta Terrost.

- Charin elhagyott.

- Én… Terros, úgy sajnálom.

- Ne sajnáld, délután történt valami, ami feledteti ezt az egészet…

- Mi?

Terros beavatta Brooke-ot, hogy mi történt azután, hogy elmentek és ő leült inni.

Brooke elmondta telepátiával Christinnek az egészet az egyik szám alatt, majd Christin egy szünet közben elsuttogta a dolgot Triciának. Tricia döbbent arcot vágott ránézett a Tommal beszélgető Terrosra, elmosolyodott megrázta fejét, majd bólintott.

Tricia tudott valamit, amit senki más az együttesből. Tudta, hogy Charin csak kihasználta Terrost. Charin utálta az egyik osztálytársnőjét, akivel régen nagyon jóban volt és bármit megtett volna, hogy fájdalmat okozzon neki és lejárassa. Az említett osztálytársnő (Anastasia) az osztály egyik legmenőbb srácával járt. Charin első haditerve az volt, hogy elcsábítja a fickót. Ezután az történt, hogy egymásba szerettek és jártak a fickóval, Anastasiat persze megette a méreg. Viszont miután szakítottak, mert a fickó megcsalta Anastasiával, Charin féltékennyé akarta tenni a fickót és iriggyé Anastasiát. Anastasia bele volt szeretve Terrosba és amikor elkezdett járni a fickóval, csak azért tette, hogy felhívja magára Terros figyelmét. Már majdnem összejöttek, amikor Charin jött, és elszedte a fickót ezek után Anastasia csak arra tudott koncentrálni, hogy Anastasiát tönkretegye. Aztán Terros teljes lelki rom volt ezek után, amikor Charin jött és kétszínűen úgy tett mintha szeretné Terrost, aki erre lassan beleszeretett. Majd jártak. Majd vége lett.

Tricia egy szám után elhívta az egész együttest, hogy „beszélniük kell”.

- Terros tartozol két bejelentéssel, ha jól sejtem.- vonta Terrost kérdőre Tricia.

- Aha, mondhatjuk így is, Charin szakított.

- Sajnálom…

- Uhh bajtárs ezt miért titkoltad eddig? – ez Tom hozzászólása volt.

- De…, Hogy miért?!

- Ez nem lehet, mi történhetett… Hisz olyan jól megvoltatok…

Terros nem felelt csak mosolygott.

Csak Tricia tudta, hogy majdnem mind tettetik magukat.

Tom nem tettette, ő semmit sem tudott.

- Miért is Terros?- kérdezte Tricia, azzal a sejtelmes mosollyal, mint aki tudja, hogy mi lesz a válasz,

- Mert szerettem és hülyeségeket beszéltem, sokat.

- Itt tévedsz te, dobos!- jelentette ki Tricia. Majd elmondott mindet, amit tudott Charinról.

Terrosnak már az első néhány mondat után eltűnt a mosoly az arcáról. Tom hüledezett. A többiek meglepődtek.

Aztán Terros arcára visszatért a mosoly.

Majd a végén a következő kijelentést tette:

- Nem baj, nem érdekel.

Tom hüledezett. A többiek mosolyogtak.

- Nem érdekel, mert találkoztam egy lánnyal ma délután.

Tom körbenézett… Nem vágta, hogy miért mosolyog mindenki. Majd leesett neki, hogy már mindenki tudja az egész ügyet.

- Na elmentek ti a…

Az egész csapat elröhögte magát.

A próba többi része könnyedén siklott, a legtöbb szám elsőre sikerült, nagyon jó hangulat volt. A koncert előtt fél órával betoppant a lány, akit Terros a próba előtt ismert meg. Terros meglepetésében elütött egy cint, majd leejtette a dobverőit, és hihetetlen sebességgel kiszállt a dob mögül. Majd odament a lányhoz átkarolta a derekát és bemutatta az együttest.

- Ha megengeded, bemutatom az együttest Ő ott az a lány a billentyűk mögött Tricia, az a komor arcú hölgy- itt megengedett magának egy mosolyt- Christin… Szólítsd Chrisnek, azt nem szereti.- a lány elnevette magát, Christin megvillantotta a szemét, Terros elmosolyodott.

– Az a fiú, aki Triciát ölelgeti, az Tom, az a másik fiú, aki a basszusgitárját ölelgeti, az Brooke. Már vagy húsz éve ismerem.- elmosolyodott, és a lány szemébe nézett.

– Nem vicc- gondolta.

- Ő is MF-beli?- kérdezte a lány, gondolatban.

- Csakúgy, mint Chris- gondolta Brooke. A lány rámosolygott Brookera. –Aztán el ne mondd, hogy így szólítottam.- ez Brooke volt.

-És akkor most téged mutatnálak be, ha megengeded. Együttes, ő itt Kim.

Fél óra múlva, nyolckor az együttes összes tagja elindult a színpad felé, amit a parkban állítottak fel. Ők voltak a második fellépők az ötből. Mikor a parkon átvágtak, megnézték a színi belépőt.

Kim, Terros karjaiban suttogott a dobosnak.

- Oké akkor miután végeztetek a színpad előtt várlak. Gyerünk te dobos, aztán nehogy elronts valamit nekem.- elmosolyodott és gyengéden megcsókolta a fiú arcát. A fiú válaszul megsimította a haját és szájon csókolta. Szétváltak.

-Akkor koncert után.

Terros a többiek után sietett, akik jóval előttük voltak.

-Megvagy?- Kérdezte Tricia.

-Mi az, hogy!- Felelt Terros és fellépet a paravánra. Közvetlen a dobfelszerelés mögött állt. Egy függöny választotta el a kedvenc hangszerétől. És egy színpad újdonsült barátnőjétől. Az első fellépő már az utolsó taktusokat játszotta. Megszorította a nyakláncát és egy határozott rántással letépte. Kidobta a kukába, ami tőle fél méterre állt. Charintól kapta.

- Végeztünk. - mondta a semmibe, Charinnak.

Vége lett a számnak, fél percre rá, egy függöny két-három méterre tőle megrezdült, kilépett egy dobos dobverőkkel a kezében.

Kimre gondolt és belépett a fénybe.