-Igen, masszást.
-Olyat az ágyasaim is tudnak. -mondta erre homlokát ráncolva mesterem.
-Miért, lefeküdni veled nem tudnak? -kérdeztem erre pimasz mosoly kíséretében. Halálszárny már nyitotta száját, hogy visszavághasson, de torkán akadt a szó. Úgy tűnt be látta, hogy hiába veszekszik, ma masszásnál többet nem kap.
-Rendben, akkor beérem egy masszással. -mondta egy csalódott sóhaj kíséretében. Én helyeslően bólogattam.
-Na vetkőzz le! -adtam ki a félre érthető parancsot, mire Halálszárny meglepve pislogott néhányat.
-Akkor még sem csak egy masszást kapok? -hangja telve volt reménnyel, de hűvös pillantásomat látva újból feladta a reményt. -Akkor meg minek vetkőzzek le?
-Mert a masszáshoz le kell vetkőzni. -mondtam zöld szememet égnek emelve.
-Ahhoz, hogy megnyomkodd a vállamat le kell vetkőznöm? -értetlenkedett. Én elmosolyodtam. Végre valami, amiben tájékozottabb voltam, mint ő. Még akkor is jobban éreztem magamat ettől a gondolattól, ha csupán egy ilyen egyszerű dologról van szó.
-Miért az ágyasaid csupán a válladat masszírozták meg? -kérdeztem.
-Igen. Miért, nem csak azt kell megmasszírozni? -édes volt, ahogyan kisfiús kifejezést öltött fel arca. Én kedvesen bólogattam.
-Majd én megmutatom neked, hogy milyen egy igazi masszás. Na, vetkőzz le! -még pár pillanatig érdeklődve nézett rám, majd lehámozta magáról a felsőjét, amelyet hanyagul a földre hajított.
-Neked bejárónőd van, hogy ilyen hanyag vagy? -érdeklődtem szememet gyorsan elfordítva izmos felsőtestéről.
-Bejárónőm? Ugyan már, dehogy! Majd reggel helyre teszem. -mondta, majd kérdőn rám tekintett. -A nadrágomat is levegyem?
-Igen. De tovább eszedbe ne jusson vetkőzni! -figyelmeztettem, mielőtt tisztátalan gondolatai támadtak volna. Ő morgott valami válasz félét, majd nadrágját felsője mellé hajítva felém fordult.
-És most?
-Feküdj hasra az ágyon. -miközben ő eleget tett a kérésemnek, körül néztem. -Valahonnan kéne nekem két vízzel teli tál.
-Varázsolj egyet. -jött a válasz morfondírozásomra.
-Milyen igaz. -nevettem el magamat zavartan, majd az ágy mellett két tál termett, egyikben hideg vízzel, a másikban majd hogy nem forróval. Halálszárny gyanakodva szemlélgette az edényeket, majd rám nézett.
-Azok meg mire kellenek? -hangja ugyan olyan gyanakvó volt, mint a tekintete. Én nyugtatóan rámosolyogtam.
-Nyugi, ha szeretnéd majd magyarázom mit miért csinálok. -mosolyogtam rá kedvesen, mire valamivel nyugodtabban fektette vissza fejét keresztbe font karjaira. Időközben előkerítettem két tiszta rongyot is, amit beletettem az edényekbe. Letérdeltem az ágy végébe, és mesterem lábáért nyúltam. Megállapítottam, hogy férfihez mérten rendkívül gondozott lába van, nem volt rajta bőrkeményedés, a körmei is épek voltak. Először a jobb lábát vettem kézbe, és ujjait kezdtem el masszírozni, külön választva őket, majd az ujjait összekötő lágy lebenyt vettem kezelésbe. Ezt addig folytattam, mígnem mesterem sziszegve ki nem rántotta lábát kezemből.
-Mire föl kínzol engem? -kérdezte, majd lábát próbálta tőlem minél messzebbre tenni.
-Nem kínozlak. Add vissza, és utána már finomabban csinálom. El kellet mennem a tűréshatárodig, hogy tudjam mennyire lehetek veled kemény. -közöltem vele miközben ádáz harcot folytattunk a lábáért.
-Nem kell meghálálni csak hagyj békén!!! -kapta el csuklóimat Halálszárny messze eltartva lábától kezeimet.

-Azt mondtam megmasszírozlak, és meg is teszem! Add ide a lábadat! Nem lehetsz ennyire kényes! Már rég el kellett múlnia annak a fájdalomnak! Szerintem most már csak hisztizel. -erőteljesen rángattam fogságba esett kezemet.
-Én nem hisztizem! -nézett rám sértetten. Mivel csuklómat hihetetlen erővel szorította, felmásztam az ágyra, hátha így könnyebb lesz vele harcot vívni.
-Naná, hogy nem! Na add ide a lábadat, esküszöm, hogy többet nem csinálom ilyen fájdalmasan! -boci szemekkel néztem rá, de nem hatott. -Ha nem teszed, kénytelen leszek drasztikusabb módszert bevetni a csukló rángatáson kívül. -fenyegettem meg, de nem hitt nekem. Erre csuklómat magamhoz húztam ezzel együtt az ő kezét is, és ráharaptam mesterem alkarjába. Egy ordítás lett a válasz, de a csuklómat már csak azért sem eresztette el. Éreztem a vér ízét a számban, mire gyorsan eleresztettem félve, nehogy vérének bódító hatása hasson rám. Halálszárny egy hirtelen mozdulattal felülre keveredett, és felült rajtam. Csuklómat továbbra is fogta és lihegve tekintett le rám. Már szólásra nyitotta száját, mikor kicsapódott az ajtó, és a rémült Gwineth-et kellett meglátnom mesterem mögött.
-Mi történt mester? Csak nem esett valami baja... -szava elakadt mikor meglátott minket ebben a pózban, ami talán még félre érthetőbb volt, mint mikor a vállra dobott helyzetben látott meg engem és mesterünket. -Ó, bocsánat a zavarásért. Már értem miért ordítottál fel az előbb. -mondta, majd dühösen becsapta maga mögött az ajtót. Egy pillanatig csönd volt, majd egyszerre törtünk ki nevetésben. Halálszárny végre valahára elengedte csuklómat, és mellém dőlve nevetett tovább. Szerintem percekig így voltunk, majd én könnyeimet törölgetve felültem.
-Hát ez... -nem bírtam folytatni, mert újból eszembe jutott Gwineth arca, mire újból elkapott a röhögő görcs.
-Ez az arc, mindent megért! -nézte vigyorogva a plafont Halálszárny.
-Még azt a semmi kis fájdalmat is amit a lábujj masszás közben éreztél? -kérdeztem megbökve könyökömmel. Fintorgott egy cseppet, majd felkönyökölve nézett rám. Én egy ideig nem néztem felé, majd mikor ez a nézés zavaróvá vált, rá tekintettem szemem sarkából. Mikor látta, hogy ráfigyelek, kinyújtotta egyik kezét, és végig simította álkapcsomat. Láttam kérdő pillantását, mire megráztam a fejemet, de nem húzódtam el érintése elől. Ekkor kezét lefutatta egészen a hasamig, és ott megállt.
-Miért mondasz nemet a saját vágyaidnak? -kérdezte értetlenül. Én lehunytam a szememet és akaratlanul is élveztem, ahogy görcsbe rándul a gyomrom akárhányszor csak végig simítja hasamat.
-Nem akarom újból elkövetni azt a hibát, amit Kawazo-nál tettem. Nem fogok egy férfival azért lefeküdni, mert ő akar engem. -mondtam enyhén megreszketve simogatására, mely immár a combomnál tartott.
-Azért van egy kis különbség Kawazo és köztem nem gondolod? -kérdezte sértetten mesterem. Halvány mosoly terült szét arcomon, de szememet továbbra is csukva tartottam.
-Igen? És mi lenne az?
-Mondjuk, hogy nem egy irányú ez a vonzalom. -érkezett meg a válasz, mire kinyitottam a szemet és méregetni kezdtem Halálszárnyt.
-Valóban nem egy irányú. -vallottam be egy sóhaj kíséretében. Nem kellet látnom, tudtam, hogy Halálszárny arcán győzedelmes mosoly jelenik meg. Keze ismét felcsúszott, vészesen közel kerülve így melleimhez.
-Akkor? -kérdezte alig érezhető vággyal a hangjában.
-Vonzódom hozzád, mint minden nő. Te vonzódsz hozzám, mint minden férfi. De ennyi, semmi több. -néztem rá komoly tekintettel, de ez a tekintet egy értetlen pillantással találkozott. Ismét felsóhajtottam. -Mi lenne az után, hogy lefeküdtünk egymással? Tovább folytatod tanításomat nem is törődve azzal az éjszakával? Lehet, hogy te képes lennél erre, de én nem. Még akkor sem, ha nem vagyok beléd szerelmes. Mint már tudod, én érzékeny lélek vagyok. Képtelen lennék átsiklani egy ilyen ügy felett. És ahogy magamat ismerem beléd is szeretnék. És az neked is, nekem is kellemetlen lenne. Szóval fogadd el, hogy én örökre egy elérhetetlen játék leszek számodra. -kezét félre lökve felültem. Halálszárny elkapta karomat, és közel rántott magához.
-Akkor csak egy csókot! Olyan gyönyörű vagy! -kérlelt mesterem villogó szemekkel.
-Miután megmasszíroztalak, talán kapsz egyet. -öltöttem ki rá nyelvemet, majd kiszabadítva karomat lemásztam az ágyáról. Sikerült nem mutatnom, de nagyon is zavarba jöttem mesterem testének közelségétől, főleg mivel csak rajtam volt ruha. Mesterem még mindig egy szál gatyában feküdt az ágyon és nagyon is fancsali képet vágott.
-Ha nem kínzol, folytathatod. -mondta végül, és hasra fordult. Én kivillantottam fogaimat.
-Majd meglátom! -újra mesterem lábát vettem kezelésbe, de hogy kissé kíméljem jobb lábát, a balért nyúltam.