Másnap este már felkészülten vártam mesteremre, egy szóval ruhában, mire mesterem rögtön csalódottan felsóhajtott.
-Catherin! Nekem ma este el kell mennem, de holnap Gwineth úgy sem lesz itthon, úgy hogy délután bepótoljuk. -mondta, majd meg sem várva válaszomat ki is lépett a szobámból. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy vajon azért csinálta-e ezt, mert nem hálóing van rajtam. Persze rögtön elvetettem ezt az ötletet, hiszen ennyire azért még sem gyerekes a mesterem. Mivel nem láttam értelmét továbbra is ruhában ácsorogni, gyorsan átöltöztem, és lefeküdtem aludni. Másnap reggel, szokásomtól eltérően egészen sokáig húztam a lóbőrt. Mikor felkeltem, belső órám azt súgta, hogy elmúlt már bőven reggel 11 óra is. Pár pillanatig még heverésztem, hiszen rég aludtam már ilyen jót. Mielőtt azonban kikászálódhattam volna az ágyból, megjelent a mesterem, és megrovó pillantással méltatta lustaságomat.
-És még rám mondják, hogy későn kelő vagyok. –vetett rám egy lenéző pillantást.
-Hé! Én mindig korán szoktam kelni! Nem tehetek róla, hogy éppen most kívánta meg a szervezetem a sok órás alvást. –húztam el a számat.
-Na, menj el zuhanyozni. És kérlek, ne öltözz fel. –mondta azzal már be is tolt a fürdőszobába, és becsukta mögöttem az ajtót. Értetlenül ácsorogtam egy darabig. Ez meg mi a fene volt? Miért ne öltözzek fel? Mit akar tőlem? Mindenesetre 5 perc alatt letusoltam, majd törölközőt magamra csavarva nyúltam a kilincsért. Átkoztam magamat, amiért csak ilyen keskeny törölközőim vannak, mivel kb. épphogy a combom közepéig leért. Mikor kiléptem a párás szobából, meglepő látványban volt részem. Ruhás szekrényem egész tartalma két részre el volt osztva az ágyamon. És… Nos nem éppen egyenlően. Az egyik jóval a másik fölé magasodott.
-Mi az istent csinálsz? –kérdeztem még mindig földbe gyökerezett lábbal. Ő feltekintett az éppen kezében tartott ruha fölsőről, és kajánul végig mért.
-Csupán válogatom, hogy mi az amit ezentúl fölvehetsz, és mi az amit nem. –mondta nemes egyszerűséggel, miközben szemei még mindig nedves testemet pásztázták. Nos, remélem nem kell mondanom, hogy nem volt kedvemre való ez a tekintet, azonban az, hogy egyre nagyobb felfordulást kerekített a szobámban sokkal jobban izgatott.
-Tudod, előbb vártam volna anyámtól, vagy Gwineth-től, hogy elkezdik szortírozni a ruhatáramat, de pont tőled! Mit ne mondjak nem… Hé, rakod le! –ez utóbbit már sikítottam, mivel az egyik bugyimat tartotta a kezében. Gyorsan kikaptam a kezéből, azonban rákellett jönnöm, hogy valószínűleg fehérneműim többségét már megtekintette, ha nem az egészet. Erre akkor voltam kénytelen ráeszmélni, mikor jelentőségteljes pillantást küldött a kér ruha kupac kisebbik adagjára. Azok nagyrészt alsóneműkből állt, meg egy-két Gwineth-től kapott nem éppen az én ízlésemnek megfelelő ruhákból. Alig hallhatóan felnyögtem.
-Csak azt ne mond, hogy ez az amit megtarthatok. –szólaltam meg számomra kissé ismeretlen hangon. Elképzeltem magamat ezekben a falatnyi ruhákban…
-De, igen. –mondta mesterem, miközben becsukta szekrényem ajtaját. Valószínűleg mert végzett. Majd meg sem várva válaszomat csettintett mire, a nagyobbik kupac lángra kapott, majd másodpercek alatt eltüntette az égő anyagokat.
-Ezt nem hiszem el! –fakadtam ki dühösen. –Mégis mit képzelsz magadról? –egyik kezemmel elengedtem a törölközőt, és dús hajamba túrtam hosszú ujjaimmal. –Nem mondhatod meg nekem, hogy mit vegyek fel, és mit nem! Nem vagy az apám!
-Nem, szerencsére nem vagyok. De a mestered vagyok, nálam laksz, ettől fogva azt veszed fel, amit én jónak látok. –mondta egy megsemmisítő pillantás kíséretében. Dühösen felé léptem, miközben körmeimet mélyen fejbőrömbe vájtam, nehogy a mostaninál is jobban kiabálni kezdjek.
-Ha rajtad múlna, akkor meztelenül kéne körülötted lennem! –nem bírtam ki, hogy egyik ujjamat fenyegetően orra elé ne emeljem. Láttam, hogy kárörvendően elvigyorodik.
-Nem kell erőltetni, megteszed ezt te magadtól is. –egy pillanatig értetlenül néztem rá, majd végignéztem magamon. A törölköző a bokám körül terült el. Rá kellett, hogy ébredjek, hogy az a kezem, amivel eddig a törölközőt tartottam, most Halálszárny orra előtt van. Pár pillanatig leblokkolt az agyam, és nem tudtam mit tegyek. Azonban mikor végre valahára szembesültem azzal, hogy meztelenül ácsorgom drága jó mesterem előtt, egy velőtrázó sikoly hagyta el a számat, amit egy éles csattanás követett. Ez utóbbi Halálszárny arcán csattanó pofonomat jelző hang volt. Halálszárny döbbenten pislogott néhányat, majd mikor látta, hogy újra emelem a kezemet, gyorsan hátat fordított nekem.
-Te… Te… -nem találtam a szavakat, amikkel illethettem volna őt.
-Igazán nem hibáztathatsz. Te engedted el a törölközőt, nem én. –mondta, továbbra is hátát mutatva nekem. -Morogva magamra kaptam a legnormálisabbnak tűnő ruhadarabokat, amik a kis kupacban voltak, majd jeleztem mesteremnek, hogy megfordulhat. Éppen azon fáradoztam, hogy szokásom szerint lazán hátra kössem hajamat, mikor Halálszárny elkapta kezemet, és kivette belőle a bőrszalagot. Értetlenül, és pirosló arccal néztem fel azokba a rideg, szürke szemekbe.
-Ne kösd hátra a hajadat. Sokkal szebb vagy kiengedett hajjal. –éreztem, hogy az eddig enyhe pír, ami az arcomon terjengett erőseb színt ölt. –Akinek ilyen gyönyörű haja van, az ne takargassa. Egyébként is, így nőiesebb vagy. –hirtelen jött zavaromban kitéptem csuklómat szorításából, és hátat fordítottam neki. Próbáltam arra gondolni, hogy tegnap még meg akart erőszakolni, mégsem tudtam kiverni a fejemből azt, hogy végül is most itt áll mögöttem, teljes valójában. És nagyon is vonzóan. –Hamarosan megérkeznek hozzád a szellem szolgáim. Méretet vesznek rólad, és készítenek neked olyan ruhát, ami neked is, és az én elvárásaimnak is meg fog felelni. –erőtlenül bólintottam. Teljesen el voltam olvadva tőle, annak ellenére, hogy ezt nem szívesen vallottam be magamnak. –És ne aggódj, nem vagyok szégyenlős, bármikor leordíthatod a fejemet meztelenül. –éreztem a hangjából áradó gúnyt és kajánságot, majd mielőtt oda fordultam volna már el is tűnt. Remegve néztem utána, miközben próbáltam eltűntetni szégyenlősség miatt megjelent piros foltokat az arcomról, és elképzelni magamat a Halálszárnynak megfelelő ruhákat magamon. Nem sok sikerrel…