|
14.fejezet
/Catherin/ 2006.08.04. 17:53
-Szóval, mit is mondott neked ez az Árny? -kérdeztem, immár otthon, egy forró, üdítő vérfürdőben Latharan-t.
-Add vissza a test irányítását, és akkor elmondom! -kiabálta Latharan.
-Na persze! Majd visszaadom, ha kedvem tartja. Vagy amíg el nem gyengülök, és akkor visszaveheted. -mondtam, hátra dőlve. -Egyébként is, ha akarod, hogy segítsek, jobb, ha most elviseled ezt.
-Áh, rendben. Egyébként sem tehetek mást. Na, szóval az Árny azt mondta, hogy mikor Catherin-nek le kellett tennie a próbát, ő gondolkodás nélkül ölt gyermekeket. Meg, hogy mikor Genhar…
-Ki? -szóltam közbe.
-Genhar. Ja, te nem tudod. A Wizzoal árny régi neve volt Genhar.
-Ja, értem. -mondtam, és közben máris kezdett megfogalmazódni bennem, hogyan sikerült Catherin-nek megúsznia ezt az egészet.
-Meg, hogy mikor Genhar -kezdte újra előbb megkezdett mondatát Latharan, tudomást sem véve rólam, ami dühített. -megpróbált belé is lelket ültetni, akkor...
-Ültetni? Mik vagyunk mi? Gyomok? -dohogtam hangot adva nem tetszésemnek.
-...akkor Catherin csinált valamit, ami miatt nem sikerült az "ültetés" -kénytelen voltam fogaimat összeszorítani, nehogy kifakadjon belőlem valami nagyon goromba dolog. Most nem engedhettem meg magamnak, hogy visszaszóljak. Most ő tud többet, kénytelen vagyok őt elviselni. -Majd Genhar-nak már meglepődni sem volt ideje, a nő már el is tűnt. Helyesbítek. A lány, már el is tűnt. -javította ki önként saját magát.
-Nem tök mindegy, hogy nőt, vagy lányt mondasz? -kérdeztem ingerülten.
-Nem. -jött a tömör válasz.
-És ugyan miért nem? Catherin-t most is lehetne lánynak nevezni, pedig már nő. -forgattam szemeimet.
-De akkor még csak egy lány volt. Sokkal fiatalabb korában tette le a próbát, mint te. -mérgesen összefutott a szemöldököm. -Ez most célzás volt a koromra? -rohadtul gyűlöltem, ha valaki a koromra célozgatott. Ez a szokás akkor ragadt rám, mikor Catherin-t elkezdtem tanítani, és, ha már nagyon elege volt belőlem, megjegyzéseket tett a koromra. Hát igen... Néha talán hátrány az a nagy hiúságom... De persze nem túlzottan.
-Nem. De akár az is lehetne.
-Na ide figyelj Latharan! Tudtommal, te sokkal idősebb vagy nálam, szóval jobb lesz, ha végre valahára...
-Pontosan ezért kéne most az egyszer kussba maradnod, és figyelni az öreget, aki hozzád beszél. -mondta különösen higgadtan Latharan. -Catherin a próba idején csupán még csak 16-17 év körül lehetett.
-2-3 millió év alatt ilyen sok évet öregedett volna? -kérdeztem hökkenten. Azóta már elnézett akár 25 körülinek is a lány. Vagy akár többnek is. Nem igazán szoktam erre figyelni. Végül is nálunk nem igazán számít a kor. Bármikor megfiatalíthatja a testét, ahogy azt én is tehetném. De nincsen kedvem. Egyébként sem vagyok olyan idős. Csak olyan... 28-30 körülinek nézhetek ki. Igazából nem nagyon érdekel. Főleg most, hogy csak Catherin lehet az egyedüli nő az életemben.
-Most meg te teszel megjegyzéseket a korára. Ő ezt nem gondolná sértőnek? -Latharan hangja szemrehányó volt.
-Nem tudom. De ne térjünk el a témától. Egyszóval Catherin-nek sikerült kivédenie a lelke elleni támadást. Érdekes. Genhar nem mondott semmi mást? Csak annyit, hogy reagálni sem bírt? -kérdeztem, miközben tudatosult bennem a válasz is lassan, de biztosan.
-Csak ennyit. -felelte némi töprengés után Latharan. -Na? Valami ötlet? -kérdezte.
-Van. És szerintem más magyarázat nem is létezhet. -mondtam, és közben már azon járt az agyam, hogyan is magyarázzam meg Latharan-nak. Lévén, hogy ő nem nekris, kicsit... Bár, amilyen sok időt velem töltött... Érteni fogja. Csak úgy kell elmagyaráznom.
-Már melyikre van meg a magyarázat? -jött egy újabb kérdés, minek hatására meg zavarodtam. Már, hogy melyikre? Hiszen egy dologról beszélünk. Catherin-ről. Akkor meg miről beszél ez az agyalágyult?
-Nem értelek. Hiszen Catherin-ről beszélünk. Vagy csak én nem figyeltem elég jól? -életemben először jártam úgy, hogy teljességgel összezavarodtam. Ennyire még sohasem voltam.
-Szerintem te tényleg nem figyelsz rám.
-Miért, hiszen Catherin-ről beszéltünk nem? -szemeim elkerekedtek. Másról is beszéltünk volna? Te jó ég, romlik a memóriám! Tényleg el kéne mennem Alextraszához egy fiatalító kúrára. Rám férne. Vagy az is lehet, hogy e miatt a szeleburdi Latharan miatt vagyok egyre szétszórtabb.
-De! De a téma folyamán több kérdés is felötlött. Pontosabban azt hiszem csupán csak kettő. Arra kérdeztem rá, hogy a kettőből melyiknek lelted meg a válaszát. -Latharan türelmesen próbálta megvilágosítani egy-két percre elsötétülő tudatomat. Nem túl sokat ért el, mit ne mondjak.
-Jó, de milyen kettő? -egyre idegesebbé váltam, mert még most sem világosodtam meg. Hallottam, ahogy Latharan lemondóan felsóhajt.
-Az egyik: Miért kedves, miért kegyetlen néha Catherin. A második: Miért volt képes ellenállni a lélek "ültetésnek". -na, most már értettem.
-Ja. A másodikra akartam felelni, az elsőre csak halvány sejtelmem van. -mondtam meg az igazat.
-Akkor mond már! -érkezett szinte azonnal a sürgető válasz. Gúnyosan elhúztam a számat. Ennyit a határtalan türelemről.
-Mivel mind az öt nekris reménykedett benne, hogy Catherin elérve a megfelelő kort őt választja, úgymond biztonsági intézkedéseket tettünk. Levédtük a lelkét, nehogy tudatbefolyásolást alkalmazzon rajta a másik. Valószínűleg annak köszönheti azt, hogy még most is önálló életet élhet, hogy öt erős lélek varázslata védte a tudatát. A kis mázlista... Nekem is kellett volna egy olyan védelem. Most egyel kevesebb bajom, lenne. -jegyeztem meg gonosz mosoly kíséretében.
-Ez valóban értelmes, és megmagyarázza ezt az ügyet. És mi a sejtelmed az elsővel kapcsolatban? -éreztem Latharan hangján, hogy kissé kétkedik, és bizonytalan, de nem adott hangot ezeknek az érzéseinek, amiért nagyon hálás voltam.
-Nos... Mint tudod, Catherin külseje, és belső tulajdonságai legfőképpen az én álmaimnak szüleménye. -szólaltam meg lassan. Éreztem, ahogy Latharan némi gondolkodás után erre rábólint. -de nekem nem csak szép, és kedves álmaim voltak. Voltak kellemetlen, rideg rémálmaim is. Ahol láttam Catherin-t sebhelyesen, és... Kegyetlenül, vagy is... Nem tudom elmagyarázni, de amit ma láttam a szemében, az kísértetiesen hasonlított arra a tűzre, amit rémálmaim közben láttam. most, hogy a sebhely is meg van igazából az arcán, attól félek, egyre többet kell szembenéznünk Catherin ezen oldalával. -feleltem fejemet belemerítve a még mindig kellemesen meleg emberi vérbe. Éreztem, ahogy a vér zúg a fülemben, és ez kellemes érzéssel töltött el. Hasonlított arra, mikor gyilkolok. Akkor is érzem, ahogy az ellenfelem vére lüktet...
-Szóval rémálmaidat is sikerült megteremtened? -Latharan idegesítő hangja rángatott vissza a valóvilágba. Én bosszúsan emelkedtem ki a vízből. Igazából már régen elveszítettem érdeklődésemet e téma iránt, szóval nem igazán volt az ínyemre a folytatása.
-Igen. -majd mivel éreztem, hogy még több kérdést akar feltenni, közbe vágtam. -Figyelj, hanyagoljuk ezt a témát. Elegem van belőle. Ha visszaadom a testet békén, hagysz? -dobtam be gyorsan az adu ászt. Éreztem, hogy Latharan elbizonytalanodik, majd győzött benne a test irányítása iránti vágy, így békén hagyott. Én, pedig visszavonultam csendes, ámde fagyos sötétségembe, ahol már jó ideje senyvednem kellett...
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
