-Nos? -próbáltam sürgetni a választ. Catherin sokáig csak nézett engem, azt hiszem elmerült szürke szemeim örvényébe. De nekem most nem volt kedvem ehhez. Választ akartam kapni, minél előbb. Titokzatos mosoly suhant át a lány ajkán.
-Elmondanád még egyszer az ajánlatokat? Csak, hogy biztos legyek a dolgomban. -nézett rám ártatlan szemekkel. Dühös lettem.

-Most játszadozol velem? -ugattam le a lányt. Ő egy egyszerű, hűvös pillantást lövellt felém, mire egyszeriben lenyugodtam. Furcsa... Mintha azóta, hogy annyira megijesztettem, megváltozott volna. Határozott lett, és... Ijesztő. Rossz volt bevallani magamnak, de a tény, az tény: egy kicsit tartottam tőle. Volt a lányban most valami, amit eddig sosem véltem benne felfedezni. Valami rejtett, hatalmas erő... -Na jó... Az első: nem szülöd meg azt a gyereket, ami a hasadban van, cserébe én hűséges leszek. A második: megszülheted, és meg is tarthatod utána ezt a gyereket, de én lépten, nyomon meg foglak csalni. Mit választasz? -kérdeztem türelmet erőltetve magamra.
-Hm... Talán mégis csak kéne egy-két óra ráadás gondolkozás...Nem akarom elsietni a választ. -nézett rám idegtépőn Catherin. Összehúztam a szemöldökömet. Ezzel meg mi lett? Olyan, mintha neki is lenne egy bizonyos... Zoigron énje. Vagy nem is. Catherin-be, most, hogy jobban belegondolok, mindig is volt valami hűvös céltudatosság, aminek hatására távol tartottam magamat tőle addig, míg engedélyt nem kaptam. Vajon a tudatalattim érezte meg, hogy ezzel a nővel még én sem packázhatok? De eddig miért viselkedett mégis másképpen? Nem értem. Eddig olyan kedves, és érzékeny volt. Most meg... Azt hiszem pontos mása saját magamnak. Vagyis... Csak nem???????? -azonban nem juthattam a gondolatmenet végére, mivel Catherin megállított.
-Látom nincsenek ma jó állapotban az idegeid. Ezt figyelembe véve, inkább megmondom válaszomat. -itt vett egy mély levegőt, csakhogy tovább húzza az időt. -Az elsőt választom. Nem szülöm meg a gyereket, csak hogy te hűséges legyél hozzám.
-Okos döntés szépségem! -vigyorodtam el, különösebb figyelmet nem is szentelve annak, hogy a furcsa mosoly a szája szögletében még inkább felfelé görbül. -Ígérem, hogy hűséges leszek hozzád. -mondtam miközben magamhoz szorítottam kívánatos testét, és megcsókoltam. Ő viszonozta a csókot, és szinte szó szerint dorombolt.
-Örülök, hogy örülsz Halálszárny. -búgta selymes hangján.
-Hogy-hogy végül így döntöttél? -kérdeztem, miközben szórakozottan csavargattam Catherin gyönyörű haját.
-Már az előbb magyaráztam nem? Egy gyerek megszülése nem ér annyit, mint te. -mondta, és, ha lehetséges még közelebb dörgölőzött hozzám. Furcsa érzés fogott el. Mintha, egyszer már lettem volna ilyen helyzetben. Egy helyzetben, ami rémesen hasonlított erre...
-Valami baj van? -kérdezte elhúzódva Catherin. Belenéztem a szemébe. Most megint a régi volt... Lehet, hogy benne is van egy Wizzoal lélek? Azért ilyen néha? Néha? Hiszen most látom őt először ilyennek! Érdekes. Végül is... Nem is olyan ostoba ötlet ez a két lelkes dolog. Úgy értem, lehet, hogy ő is így járt a próba letétele után.
-Nem nincsen. Én még itt maradnék, ha nem gond, meg várom, míg Latharan visszajön. Menj vissza nyugodtan nélkülem, majd valamikor én is megyek. -erőltettem magamra egy mosolyt, miközben fürkésztem az arcát. Ő egy ideig meglepve nézett, mígnem látta, hogy tényleg ezt akarom.
-Öhm, rendben... -tagolta lassan a szavakat. -Mi lenne, ha inkább elmennék anyámhoz? Tudod, majd ő segít a baba...
-Tudom. -vágtam közben. Életemben most először azt akartam, hogy menjen el. -Menj csak. És sok sikert. -bátorítóan megszorítottam kecses vonású kezeit, majd meg sem várva, hogy elmenjen, hátat fordítottam, és besétáltam az erdőbe. Kifinomult hallásommal érzékeltem, hogy Catherin tesz még egy tétova lépést felém, majd egy halk csettintés után szívdobogását sem véltem hallani. Ezt nyugtázva visszasétáltam a partra, eldőltem a még mindig forró talajon, és zaklatott, rémálmokkal teljes felületes álomba zuhantam. Arra ébredtem, hogy Latharan rázogatja a vállamat, majd mivel erre nem igen sikerült magamhoz térnem egy nagy pofont lekevert. Igaz, hogy nem éreztem semmiféle fájdalmat, mégis megragadtam az alkalmat, hogy megüthessem Latharan-t. Akkora ütést kapott, hogy láttam, ahogy repülés közben 5 foga kihullott a szájából. A vízben landolt, a parttól úgy 10 méternyire.
-Sajnálom! -vigyorogtam rá, miközben önelégültség ömlött szét a testemen, nézve, víztől csöpögő ruháját, vérző arcát, és száját.
-Sajnálja a jó édes anyád! -fakadt ki tőle egészen szokatlan, és "durva" módon Latharan. Azonban az én agyam egy pillanatra kissé elsötétült.
-Az anyámat hagyd békén rendben? -hangom eléggé fenyegetőre sikeredett, mert Latharan, akinek eddigre sikerült majdnem a partra kivergődnie magát, most ijedtében hátrált. És, hogy szokásához hű maradjon, természetesen most is bénázott. Hátrálás közben valószínűleg beleütközött valamibe, mert el taknyált, újból csurom vizessé válva. Ettől mindenféle dühöm elszállt. Elnevettem magamat. Most már hínárral is tele volt a teste. -Mekkora egy balek vagy te!
-Nem is tudom kiről ragadhatott rám... -morogta, de most kivételesen nem sértődtem meg ezen a nagyon is sértő mondaton. Majd rám nézett. -Úgy tudtam, utálod az anyádat. -mondta. Egy pillanatra meg dermedtem, mert eszembe jutott előbbi kitörésem.
-Ez így igaz. De ennek ellenére az anyám, és csak nekem van jogom a számra venni őt. -feleltem. Valami miatt mióta megöltem anyámat érzékennyé váltam, akárhányszor is megemlítették. Nem, mintha megbántam volna azt, hogy megöltem. Sőt! Határtalanul boldog vagyok még most is!
-Na jó, hagyjuk. -mondta békítőleg Latharan. Majd izgatottan rám nézett. -Nos, hogy döntött? -kérdezte. Elmosolyodtam hirtelen jött lelkesedésén. Mint egy kisfiú...
-Az elsőt választotta. -mosolyogtam. Igazam lett! Latharan kicsit megkönnyebbülten fellélegzett, és velem együtt mosolygott. -Mond csak, mivel ütötted el az idődet? Remélem nem megint sírtál, mint egy csecsemő... -láttam, hogy kérdésem hatására megmerevedik. Lopva végig mért, mint aki nem tudja, hogy bízzon-e bennem, vagy sem. Nem tettem semmit annak érdekében, hogy meggyőzzem: bennem aztán bízhat. Akár ilyen kíváncsi is vagyok, neki kell eldöntenie, hogy közölni akarja-e velem mivel ütötte el az idejét. Végül úgy döntött el mondja.
-Összefutottam Ge... A Wizzoal árnyal. -mondta. Érdeklődve felhúztam a szemöldökömet. Vajon miért látogatta meg őt a nagy Árny?

-És, miről folyt a téma? Hogyan lehet engem még jobban kikészíteni? -nem bírtam megállni, hogy kíváncsiságomat epés megjegyzésbe tömörítsem. Latharan vágott egy sikertelen grimaszt, majd válaszolt.
-Nyugi, te csak futólag kerültél témába. Valami más, számomra meglepő történettel állt elő az öreg Árny. -mondta Latharan.
-Még pedig? -kezdtem unni, hogy folyton sürgetnem kell a válaszadásokat. Latharan elmélázott még egy-két percre, majd, lassan válaszolt.