Kegyetlen vagy! Nem állíthatod ilyen választás elé! Ez túl... -Latharan még szavakat sem talált. Pedig igazán szeret locsogni. Az agyamra megy néha. Főleg, mikor elkezd az előző életéről beszélni, hogy őt így kényeztette az anyja, őt úgy imádták a lányok, vagy valami ilyesmikről szokott fecsegni, de ez nem biztos. Általában próbálok nem oda figyelni, mert a végén azon kapom magamat, hogy érdekelnek a hülye meséi. Pedig nem vagyok az a fajta nekris. De mégis... Latharan tud mesélni. Nem egy bátor férfi, hanem egy érzékeny, gyengédségre vágyó Wizzoal lehetett szegény srác. Pontosan az ellenkezője nekem. És éppen ezért rühellem őt. No meg azért, mert azt hiszi Catherin porcelánból, van. Vagy cukorból? Nem jut eszembe. Mindegy, azt gondolja, hogy Catherin törékeny és kész. Pedig nem az. És éppen ez volt az, ami bosszantott. Bár próbáltam nem mutatni, nagyon felingerelt azzal, hogy belekötött a hiúságomba. Ilyet nő még nem merészelt. És nem örültem neki, hogy ő megtette. Úgy éreztem aláássa a büszkeségemet. De elviseltem. Bár tényleg nagyon sokat számított nekem a hiúság, de ahogy Catherin kiállt saját maga, és a gyerek mellett, az egészen elvarázsolt. Volt érzéke az ilyen dolgokhoz. De nem bírom hasznát venni, ha most szül egy gyereket. Itt a fogamat kezdtem csikorgatni. Nagyon reméltem, hogy nem a második ajánlatomat fogja választani. Eszem ágában sincs apának lenni! Bár, ha jobban belegondolok… Az én és Catherin erejét összevetve születne egy gyerekem… Mit ne mondjak elég erős fiú lenne. Vagy lány. Hm… Mekkora hasznon lenne belőle! Kezdem nem is annyira ellenezni ezt az egész apaságot. De ettől függetlenül nem akarok az lenni. Felelősséget kell vállalni. Bár, végül is nem én akarom, hanem Catherin. Ha akarta, hát védje is meg. De akkor őt ki védi meg? Áh… Minden képen, veszély esetén meg kéne mentem. Csak még egy púp a hátamon. Komolyan mondom, hogy legközelebb Catherin a házasság ötletét fogja feldobni. Akkor aztán mondhat bármit is, nem érdekel. Elvágom a torkát ott helyben. Elég szégyen lesz nekem már az is, ha gyerekem les, mellé még kötelezzem le magamat egy nő mellett is? Eszem ágában sincsen hűségesnek is lenni… Zoigron figyelsz rám?
-Nem. –mondtam ki kereken. Láttam, hogy Catherin-t ezzel kizökkentettem a gondolkozásból, így gyorsan megköszörültem a torkomat. –Most magadra hagylak, gondold át. Visszajövök majd holnap, addigra kérlek döntsd el. –ezzel felálltam, és elmentem. Hova megyünk? Kíváncsiskodott Latharan.
-Szerinted? –kérdeztem gúnyosan.
-A szigetre? Eltaláltam igaz? Milyen okos is vagyok én! –idegesen csikorgattam halott fehér fogaimat, és megkönnyebbülve éreztem, ahogy a szigeten Latharan lelke kiszakad az enyémből. Megropogtattam a nyakamat, és meg hátra hajtottam. Milyen felemelő érzés volt, hogy agyam eggyel kevesebb agynak tudását kellett tárolnia. Bár… Latharan-nak egyáltalán volt agya ami tárolja a tudását? Ugyan… Neki még tudása sincsen. Hacsak a hülyeséget nem lehet annak nevezni.
-Szóval, miről is beszéltél nekem? –fordultam felé. Majd szememet forgatva visszafordultam, mivel, arcán látszott, örül, hogy érdekel mit mond nekem. Pedig ez nem igaz. Csak szerettem volna újból megalázni. Biztos olyasmiről beszélt, ami számomra gyerekes… De hát Latharan ilyen, ezt el kell fogadni. Szerintem a Wizzoalok kísérleteztek azzal, milyen egy gyerek felnőttként. Így született meg Latharan. Mert, hogy nem épeszű férfi módjára gondolkodik, az biztos. Néha azon kapom magamat, hogy sajnálom.
-Nem kellett volna ilyen kemény választás elé állítanod őt. –felelte erre a kérdezett Wizzoal úrfi.
-Szerintem nagyon is kellett neki ez a döntés. Kellett már valami, ami komolyabb fejtörést okoz neki. -magyaráztam viszonylagos türelemmel Latharan-nak. Rám nézett.
-Kegyetlen vagy vele. Már tegnap is eléggé nehéz döntést kellett meghoznia, és...
-Nehéz? Rajtam kívül melyik testvérem lett volna értelmes választás? Csak én adhatok meg neki azt, amire vágyik...
-Amire vágyik? Akkor miért nem engeded meg neki, hogy megszülje azt a gyereket? -támadt nekem Latharan. Összeszűkült a szemem.
-Mert arra én nem vágyom. Egy gyerek csupán nyűg a nyakadon. -feleltem nyugalmat erőltetve magamra.
-Szóval mégsem adsz meg neki mindent. -mondta Latharan.
-Ez így nem igaz. Felajánlottam, hogy választhat két vágya közül. Ez igazán méltányos nemde? -próbáltam kedves arckifejezést magamra erőltetni, de nem igazán sikerült, másrészről meg egyébként is tudta jól ez lökött Wizzoal, hogy nem vagyok ilyen.
-Ja marhára. Egyszerűen zsugori vagy. -mondta, hátat fordítva nekem.
-Zsugori? Most miért, mit kéne tennem? Ha már olyan nagy szakértője vagy a nőknek, kérlek, világosíts fel engem is, ki olyan sötét nőkkel kapcsolatos ügyek terén. -néztem gúnyosan Latharan-ra, bár ő ezt nem láthatta, hacsak nincsen szeme a háta közepén.
-Hm, nagyon ironikus kedvedben vagy úgy vélem Zoigron. -fordult újból felém Latharan. -Tényleg érdekel, hogy szerintem mit kéne tenned? -kérdezve, és éreztem a kétkedő hangsúlyt a hangjában. Magamra erőltettem egy bíztató mosolyt úgy feleltem.
-Persze. -egy pillanatig habozni látszott, mégis az hiszem győzött benne az a szándék, hogy kioszthat engem. Már, ha sikerül. Engem nehéz sarokba szorítani. Catherin volt eddig az első, akinek sikerült.
-Szerintem hűségesnek kéne lenned hozzá, és még a gyerek születését is támogatnod kellene. -Latharan ezt fejbólogatások közepette mondta, remélve, hogy ezzel meggyőz. Én egy pillanatig hitetlenkedve néztem rá, majd kitört belőlem a röhögés. Még a könnyem is kicsordult. Latharan elképedve, és megbántva nézett rám. Az előbbit azért, mert sosem látott még őszintén nevetni, az utóbbit meg talán azért, mert rosszul esett neki az, hogy így fogadtam a véleményét. Nagy nehezen összeszedtem magamat magamra erőltetve szokásos érzelmektől mentes arcomat, és ránéztem a kigúvadt szemekkel néző Latharan-ra.

-Bocsáss meg. -mondtam ezzel elnézést kérve előbbi szokatlan kitörésem miatt. -De ez egy nagy baromság. -már éppen tiktakozásra nyitotta volna a száját, ha én nem folyatom villám gyorsan. -Latharan, ne játszd meg magadat! Hiszen te sem akarod azt a gyereket!
-Ez nem igaz! Honnan...
-Ne hazudozz. Nekem ne. Éreztem. Ahogy te érzed az én érzéseimet, én is úgy érzem a tiedet. Te sem akarod a gyereket. Éreztem, ne tagadd. -ezt már kiáltottam, mert Latharan újból tiltakozásra nyitotta volna a száját. -Te miért nem? Gondolom nem azért, mint amiért én. Te miért nem akarod azt a gyereket? -Latharan egy ideig bizalmatlanul pillantott rám, majd lemondóan felsóhajtott.
-Túl sokat voltam veled egy testbe zárva... Rám ragadt a birtoklási vágyad... Úgy érzem, hogy az a gyerek elvonná Catherin figyelmét rólam... Rólunk. -tette hozzá gyorsan, látva figyelmeztető szemvillogásomat. Lassan elmosolyodtam. Szóval nem csak én érzem úgy, hogy Latharan lelki közelsége az agyamban kihat már rám is, hanem ő is így érzi. Hm... Én meg tanultam hála neki szeretni, ő megtanulta tőlem a birtoklási vágy örömeit. Érdekes. Illetve inkább félelmetes. A végén még kicserélődünk. Uh. Ez még viccnek is rossz.
-Döntöttem. -hallottam ekkor egy csengő hangot, mely egy patak csobogásához volt hasonlatos. Megpördültem. Catherin állt előttem, kissé kipirosodott szemekkel. Édes kínt éreztem az ágyékomba, mely folyton tudtomra adta, hogy igenis szeretem Catherin-t. De bűntudatom nem volt... És nem is sajnáltam, hogy ilyen nehéz döntés elé állítottam.
-Valóban? Ennek örülök. Illetve attól függ melyiket választottad. -vigyorogtam rá. Az ő arca meg se rezdült. Lemondás csillogott azokban a smaragdzöld szemekben. Ekkor szinte biztos voltam benne, hogy az elsőt fogja választani. Catherin egy futó pillantást vetett Latharan-ra, majd kérdőn felhúzta a szemöldökét. Ránéztem Latharan-ra. Ő könyörögve tekintett vissza rám.
-Ő is itt lesz? -futott ki végül Catherin szájából a kérdés.
-Rajtatok múlik Miss. Z... Halálszárny elmondta, hogy milyen döntés elé lett Ön állítva. Így tudom mi múlik mitől. -mondta Latharan eléggé lassan tagolva a szavakat. Gonosz vigyor terült szét az arcomon.
-Ez igaz Latharan, de végtére is ez rám, és rá tartozik. Catherin-nek ez így is egy nehéz döntés, nem hiszem, hogy még az itt léteddel is meg kéne nehezítened a döntés hozatalát. -mondtam, és gúnyosan a szemei közé néztem. És... Meglepődtem. Életemben most láttam először Latharan szeméből gyűlöletet izzani. De ez hamar elmúlt, Latharan megadóan fejet hajtott, és elsétált.
-Nem kellett volna ilyen keménynek lenned vele. -szólt immár mellőlem Catherin. Lehajoltam hozzá, és megcsókoltam. Éreztem, hogy teste megfeszül, így elhúzódtam tőle, igaz bár, hogy dühösen és csalódottan. Ezt ő is láthatta rajtam, mert enyhén bár, de elmosolyodott, és csókot nyomott az arcomra. Pf... Mintha nekem ez elég lenne.
-Latharan csak ebből ért, ne sajnáld. Mondtam kissé gonoszan, majd eszembe jutott, hogy miért is van itt ez a gyönyörű nő. -Szóval, hogy döntöttél? -láttam, hogy a kérdés hatására megrezdült, mintha fázna, majd a szemembe néz.
-Ha az elsőt választom akkor, bár hűséges leszel, de nem lehet gyerekem. Ez igazán fájdalmas lenne számomra. De... Legalább számíthatnék rád. Ott lennél mellettem, és nem kéne folyton amiatt aggódnom, hogy most hová is mész, és vajon lesz-e ott egy csinos nő, aki elcsavarja a fejedet, még ha egy éjszaka erejéig is. -áh, szóval az első felé hajlik, állapítottam meg elégedetten magamban. -Ha a második ajánlatodat választom lesz egy gyermekem, amire nagyon vágyom. De nem lennél hűséges hozzám. Sőt, ahogy ismerlek, hogy jobban fájjon a döntésem még az orrom alá is dörgölnéd, hogy mikor éppen melyik lánnyal feküdtél le.

-Hm, látom kezdesz végre kiismerni. -szúrtam közbe epésen, de Catherin még csak egy utálattal teli pillantásra sem méltatott.
-Ráadásul, milyen példát mutatnál a gyermekünknek? El sem bírom képzelni. -felsóhajtott, és fejét hagyta erőtlenül a mellkasomra csuklani. -Azonban sikerült meghozni nagy nehezen a döntésemet.
-És, mi lenne az? -sürgettem egyre türelmetlenebbül. Ő rám nézett és halovány mosoly futott át az ajkain.
-A döntésem...