|
8.fejezet
/Catherin/ 2006.06.30. 19:24
Bocsi a lustaságomért, de azért nem mondhatjátok, h olyan sokat kellett várni, emrt én is csak ma délelőtt kaptam meg az egész fejezetet. És javítom magam. Nem az előző fejezeten szórakoztam jót, hanem ennek az elején, ami már akkor is megvolt (első 4-5 sor, vagy annyi sem.). na mindegy, nem húzom tovább a dolgot, ez is nagyon ój lett, mint mindig ;)
Halálszárny szemei elkerekedtek, szorítása is megkeményedett karjaimon.
-Tessék? –nyögtem ki végül én. Anyám, Hiszéra, Halálszárny, de még a két botrány keltő is elképedve nézett egymásra.
-Te is? –kérdezték most is majdnem hogy egyszerre. Éreztem, hogy Halálszárny teste rázkódik a kárörvendő nevetéstől. Nem akartam, hogy a kínos helyzetbe lévő testvérei ezt meghalják, ezért erősen belevágtam a könyökömmel egy eléggé kényes részére, mivel felszisszent a fájdalomtól.
-Khm… -szólaltam meg végül megint csak én kiszáradt torokkal. –Szóval ti most szerelmesek vagytok belém?
-Úgy látszik mind a ketten. –tette hozzá még a mögöttem álló Halálszárny cinikus hangnemben. Nozdormu, és Maligos is erre bátortalanul bólintottak, de megszólalni most úgy tűnt nem képesek. Felfigyeltem rá, hogy anyám még egyszer sem szólalt meg ezen ügy kapcsán. Mikor a pillantásunk találkozott, anyám nem bírta türtőztetni magát, felpattant, és fennhangon adta tudtunkra lelkét mardosó kérdést.
-Mi van Catherin-be, hogy mind a hárman forró szerelmet tápláltok iránta? –fakadt ki dühösen anyám. Szemében féltékeny düh csillogott. Hiszéra bár szintén kissé boldogtalannak tűnt, próbálta lenyugtatni anyámat.
-Hagyd őket Alextrasza. Férfiak! Ne várj tőlük ésszerű magyarázatot semmire. Catherin pedig igazán nem tehet semmiről. –csitítgatta szelíd hangom nővérét, aki most olyan elesettnek tűnt, mint egy újszülött bárányka. Persze csak ilyennek látszott. Elég volt alaposabban a szemei közé nézni és máris észre lehetett venni a különbséget anyám, és egy bárány között. Ez abban is megmutatkozott, hogy nem hajlott Hiszéra viszonylagosan igaz állítására.
-Még, hogy nem tehet? Azt még megértem, hogy a két idősebb testvérünknek a fejét eltekerte, de hogyan történhetett az, hogy a mi kis sötét lelkű testvérünk is belesett? Ezt magyarázzátok már meg nekem! Illetve te Halálszárny! –nézett egyenesen kis öccse szemébe. Ő ellépett mögülem, és fanyar mosollyal szája sarkában viszonozta anyám cseppet sem kedves pillantását. -Alextrasza bele kell, hogy nyugodj… Elmúlt feletted az idő. Megöregedtél, megráncosodtál, mit ne mondjak, szinte egy cseppet sem vagy már vonzó. Se csábos, se semmilyen. Van ilyen. Mi is volt az a szólás, amivel régebben felidegesítettelek? Áh, igen: Ilyen az élet. –Halálszárny itt kissé félre döntötte fejét, és pimasz fény táncolt a szemeiben. Ilyenkor olyan édesnek tűnt! Pedig csöppet sem volt az! A hangjából nagyon is kiérződött a megvetés, a gúny, no meg természetesen a gyilkos szándék. Anyám egy ideig csak hápogni tudott, majd sajna megtalálta a hangját. Azonban sejtettem, hogy mondhat bármit is, öccsét egy percig sem fogja az meghatni.
-Nem öregedtem meg! –mondta nyugodtan, de láttam, hogy egy előszobai tükörben nézegeti magát. Én is elkezdtem nézni őt. Biztos, hogy Halálszárny csak piszkálódásból mondta azt, amit. Ugyanis anyám tökéletesen tartotta magát. Vérvörös haja tökéletesen illeszkedtek egymásra, egy olyan sem volt, ami kiszökött volna a fonásból. Mahagóni színű szemei is erőt sugároztak, alakja pedig egy-két apró hibát leszámítva kifogástalannak mondható volt. De ex-mesterem olyan meggyőződéssel mondta az egészet, hogy nem csodáltam, amiért anyám aggódva nézegette magát. Majd végül leküzdötte a tükör iránti vágyát, és újra az öccse felé fordította a figyelmét.
-De ne térj el a témától. Miért szerettél bele pont Catherin-be? –személy szerinti véleményem akkor az volt, hogy nagyon erősen nyomta meg a pont szót. És ez bántotta a fülemet. Halálszárny egy pillanatig habozott a válasszal. Majd nagy levegőt vett, és olyan tétova hangon szólalt meg, amilyet még soha életemben nem hallottam tőle, és ahogy elnéztem a testvérei sem.
-Igazából én magam sem tudom. Talán mert ő az első pillanattól fogva kihívást jelentett, sosem adta magát oda nekem egy szóra, vagy egy csókra, mint egyesek. –itt láttam, hogy Hiszéra is, és anyám is elvörösödnek. –Meg a többi nőtől eltérőn legyen az akár fekete, vagy más milyen nekris megért engem. Mivel egy része belőlem való, így hasonlít is rám egy csöppet. Most más nem jut eszembe. Ja, meg persze mert átlag felettien gyönyörű, és tökéletes. Még ezzel a sebbel is az arcán. –fejezte be monológját kedvesem. Nozdormu és Maligos a szék mélyébe süppedve néztek rám. Csalódottság sütött a szemeikből. Kissé elszégyelltem magamat, bár magam sem tudom miért. Hiszen nem tehetek róla, hogy ők sosem tettek felém semmiféle közeledést, és arról sem tehetek, hogy halálszárny a szerelmem. Így hát ezt a szégyellős dolgot gyorsan el is vetettem. Végül is tényleg nem volt rá semmi okom. Anyámnak azonban nagyon ne tetszett ez az egész ügy.
-Mond csak Halálszárny, mennyire piszkáltál bele a teremtésbe? –kérdezte, miközben közelebb jött, hogy jobban szemügyre vehessen. Testvérei értetlenül nézték egy darabig, hogy ugyan mit néz a lányán, akit ő maga szült. Majd mikor látták, hogy nővérül ajkát diadal ittas kiáltás hagyja el, ők is rám néztek, és szemük elkerekedett a meglepetéstől.
-Halálszárny, nem így nézett ki álmaid nője, akiről egyszer meséltél nekem? –nézett végig rajtam, most már cseppet sem kedvesen, mint eddig. Kellemetlenül feszengtem a kíváncsi pillantások tüzében. Halálszárny védekezően körém fonta karjait, állát fejem tetejére támasztotta. Mikor beszélni kezdett, furcsa érzést keltett bennem mozgó álkapcsa, és majdnem kibuggyant belőlem a nevetés.
-De. Illetve nem. –elképedve néztem fel rá. Nekem nem is ezt mondta. Hanem hogy pont olyan vagyok, mint álmai hölgye. Akkor most miért mond mást? Talán így szeretné lerázni testvérei kellemesnek egyáltalán nem mondható kérdéseit? Valószínű. De akkor miért ilyen komoly? Miért nem vet rám legalább egy megnyugtató pillantást? Most akkor mi van? Csak úgy száguldoztak egymás után kétségbe esett gondolataim. Bár most sem tudtam, pont mint a szégyenlős esetnél, hogy miért is érzem magamat így. Hiszen ha Halálszárny szeret, akkor nincsen semmi gond, még akkor sem, ha éppen nem úgy nézek ki, mint álmaiban. –Vannak apró különbségek. Pontosabban kettő. Az egyik az arcbőre, a másik a haja.
-A bőrt én képzeltem ilyennek. A napsütötte bőrű nőket szeretem. –mondta Nozdormu. Éreztem, hogy most még kedvesem is meglepődik. Majd Maligos is besegített a még nagyobb elképedés reményében.
-Én pedig a hajat. Hiszen köztudott, hogy a kék nekriseknek csak egyenes lehet a haja, így gondolom nem meglepő, ha szerettem volna egy göndör nőt szeretni, aki viszont szeret. Félig bejött. –mondta végül keserűen. Mit ne mondjak azzal már meg sem lepett, hogy a hajam neki köszönhető az viszont annál inkább meglepett, hogy nem ismételte meg a mondandóját. Valószínűleg túlságosan ki volt bukva miattam szegény. Halálszárny hozzám, és nővéreihez hasonlóan elismerően nézték Maligost, amiért egy időre sikerült elnyomnia őrült részét. De hamar túl tettük magunkat ezen az apró örömön, ugyanis a két nő Ős nekris ki volt bukva.
-A megkérdezésünk nélkül bele mertetek zavarni a varázslatba? Honnan vettétek ehhez a bátorságot? Egyszerűen nem tudom elhinni. –kiabálta fülsüketítően Hiszéra. Azt hiszem már nem tekint annyira a lányának… Anyám is szintén dühös volt, de ő túlságosan el volt foglalva azzal, hogy bele ne vágjon húga szavába, és ne folytassa helyette a kiabálást.
-Szerintem nem mondtátok, hogy nem szabad saját elképzeléseinket a teremtésbe. Így, simán beletehettük saját vágyainkat. Valószínűleg, ha férfit teremtettünk volna, eléggé hasonlított volna rám. Mert nektek ugye én vagyok az álmotok… meg vágyatok. –búgta selymes hangon Halálszárny. Nővérei gyilkos pillantással próbálták leplezni arcukat elfutó pírt. Elvigyorodtam, és nem felejtettem el egy-egy nagyon szép pillantással, és mosollyal megjutalmazni a kék, illetve a barna nekrist sem. Ők kivirultak ezt látván, majd Nozdormunak láthatóan eszébe jutott, hogy miért is jöttünk, mert megköszörülte a torkát.
-Na, most, hogy ezt a családi botrányt megbeszéltük, ideje, hogy látogatásunk igazi okára térjünk, bár az előbbieket hallva, nem vitás, hogy mi lesz Catherin válasza. –ekkor mindenki helyet foglalt, Halálszárny is magamra hagyott, így egyedül álltam újra a kör közepén.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
