Meglepve és kissé álmosan vettem át Hiszéra levelét Catherin remegő kezéből. Mielőtt elkezdtem volna olvasni, még egyszer ránéztem arra az iszonyú sebre, aminek én vagyok a kegyetlen okozója. Illetve Zoigron! Miért kellett elcsúfítani szerencsétlen lányt? Nem érdemelte meg. De inkább visszafordítottam a figyelmemet a levélre. Vajon mit írt nekem a nővérem?

Kedves Sötét Testvér!

Bár Catherin tagadja, én sejtem, hogy nagyon is te vagy az arcán éktelenkedő sebnek az okozója. Először nem sejtettem, hogy miért tagadja, de aztán az évek alatt, amiket nálam töltött egyre több gyanús érzelmeket észleltem, melyek feléd irányultak. Tudod jól, hogy én, éppen úgy, mint közös nővérünk szerelmes vagyok beléd. Nem tudom, hogy azzal mennyire voltál tisztában, de anyánk is szeretett téged, nem csak, mint szülő a gyermekét. De ennyi családon belüli csábítás nem volt elég? Még ennek a fiatal, gondokkal megpakolt lányt is magadba kellett bolondítanod? Hát nem volt neki e-nélkül is elég gondja? És ahelyett, hogy legalább egy éjszakára boldoggá tetted volna, megmutattad neki azt az oldaladat, amitől még saját magad is undorodsz. Nem tudom, hogy mi is történt pontosan aznap, mikor azt a gyalázatos sebet ejtetted rajta, egy biztos: gyilkoltál, a szeme láttára. Láttam a szemében. Hallottam, hogy éjszakánként sikoltozik, és azért könyörög, hogy kegyelmezz meg nekik. Nem érdekel, hogy mit tettél, tudom, hogy részemről te már javíthatatlan vagy. De azzal, hogy Catherin szerelmes lett beléd, és a szerető szemek előtt kínoztál másokat, utána, pedig még magát a szerelmes őrangyalodat is bántottad, elviselhetetlen kínt jelentettek számára. Gondolom nincsen bűntudatod. Nem is várom el tőled. De, ha van benned egy kicsi jó szándék is (Catherin szerint van!) akkor egy estére boldoggá teszed őt. Nem kérem, hogy hitesd el vele azt, hogy viszont szereted. Csak egyszer, legalább egyetlen éjszakára engedd, hogy a több millió éve visszafojtott vágya, és szenvedélye kiteljesedjék. Ezt kérem tartozásul azért, mert legutóbb… Tudod te jó, miért. Szeretettel ölel, szerelmes nővéred:

Hiszéra

Utóirat: Gyönyörű lábai vannak

Ezen az utolsó mondaton mosolyognom kellett. Hiszéra volt a legkedvesebb testvérem mind közül. De azon, amit írt, teljesen ki voltam bukva. Hiszéra bár nem hiszi, igenis bűntudatom volt a miatt a seb miatt. Az évek alatt, míg Catherin távol volt, a vágyam egyenlően fokozódott a bűntudattal. A kettő együtt erős, lassan ható méregként hatott rám. De ez a hatás szinte azonnal elmúlt, mikor megtudtam: szeret! Legalább könnyebben kihasználod majd. Mondta gúnyosan Zoigron. De mielőtt bármit is mondhattam volna neki, a hang elvonult, és újra kettesben maradhattam Catherin-el. Természetesen örültem neki, hogy szeret, de egyben most nem tudtam, hogy mit tegyek. Hiszéra szerint óriási fájdalmat okoztam a lánynak. Ha most letámadom, nem biztos, hogy azt értékelni fogja. De mi van, ha most elérkezett a várva várt idő? Lehet, hogy már elértem a játékhoz megfelelő kort? De kiérdemelni nem hiszem, hogy kiérdemeltem volna… Mindegy. A legtisztább, ha beszélek vele. Egyenesen. Rá kell, hogy kérdezzek. Más esély nincsen. De, ha egyszerűen csak magadévá teszed. Most az egyszer nem törődtem Zoigron hidegségével. Most csak is a szerelmemmel akartam törődni. Akinek túl sok fájdalmat okoztam. Ideje azokat a sebeket begyógyítani. Catherin felé fordultam, és felkészültem egy kiadós beszélgetésre. Nyálas vagy! Hallottam aznap utoljára Zoigron megvető hangját… 

The end

Az emberek végzetének folytatását a Fiatalság és Magány alatt Eszét vesztett zerelem címen találjátok.