Fáradtan dőltem az ágyamba. Igaz, hogy nem voltam álmos, de Catherin szépen kifárasztott az esti vívással. Komolyan mondom, ilyen ellenfelet, mint ő, életemben nem találok még egyet! Nem is mintha szeretnék. Nagyon meg vagyok elégedve vele. Pontosan olyan, mint amilyennek szántam. Vagy inkább képzeltem? Nem is érdekelt. Odavoltam érte, és szerencsére kezdek hozzá szokni ahhoz is, hogy nem tehetem a magamévá. De erre általában nem is gondolok. Csak csendesen szeretem azt a nőt. De vajon tényleg szeretem? Vagy csak kívánom? Nem, az nem lehet! Catherin-t szeretem… Anne-ról is ezt hitted.
-Fogd be Zoigron! –csattantam fel, nem érdekelve, hogy ezt akár Catherin, akár Gwineth hallja-e. –Nincs igazad. És örülnék neki, ha nem szólnál folyton bele a gondolataimba.
-Ahogy gondolod. De szerintem csak kívánod. –mondta gúnyosan a fejembe egy hang. Ez a hang volt az én lelkiismeret nélküli, gyilkolásra, és más gonosz tettekre késztető énem. –De ezt úgy tudhatjuk meg legkönnyebben, ha lefekszel vele. Ha szereted, utána is akarod majd, he nem, akkor beletiporsz a lelkébe, megalázod, és utána nem törődsz vele.
-Ostoba. Legutoljára, mikor rád hallgattam, majdnem elrontottam mindent, mert azt javasoltad, hogy erőszakkal tegyem magamévá. Többet nem hallgatok rád. –mondtam, mire a hang sértődötten távozott. Én megkönnyebbülten csuktam le a szememet, mikor hirtelen ajtónyitást halottam. Gondoltam biztos megint Catherin az, mert rosszat álmodott, és nem mer aludni. Sokszor csinálta már, hogy csak beállított az éjszaka közepén, mert rettegett visszaaludni. Mindig próbáltam vigasztalni, de nem tudom mennyi sikerrel. Nem vagyok nagyon jó benne. Így hát felültem, és legnagyobb meglepetésemre nem Catherin állt az ajtóban, hanem Gwineth. És amilyen ruha volt rajta! Sőt, talán nem is mondható ruhának. Inkább csak, mintha egy átlátszó selymet maga köré tekert volna. Erősen ki volt sminkelve, de főleg az ajkaival törődhetett sokat. Vadítóan vörösek voltak, valószínűleg az egyik ágyasomtól kapta kölcsön, hiszen ők szoktak ilyen rúzzsal az ajkukon megjelenni. Szerintem a ruhát is onnan vette, mert a ruha leginkább a lábait hagyta meztelen. És köztudott volt, hogyha valami, akkor a gyönyörű női lábak el tudják csavarni a fejemet. Most, hogy úgy kissé megilletődve néztem Gwineth-et, meglepve kellett észre vennem, hogy nagyon is csinos lány. Eddig nem igazán törődtem vele, mivel Catherin nem szerette, és én is idegesítőnek találtam, de ettől függetlenül, most, hogy jobban szemügyre vehettem, vadító volt a nő megjelenése. A lábai meg kifejezetten… tetszettek, hogy enyhén fejezzem ki magamat. Így, mikor szempilláit rezegtetve azt mondta, hogy fázott a szobájában, és szeretne nálam megmelegedni, kapásból rábólintottam. (A szempilla rezegtetés gyanúsan emlékeztetett Catherin-re) Gwineth játszva a szégyenlőst csukta be az ajtót, és ugyan ilyen tettetet szelídséggel bújt a karjaim közé. Majd a mellkasomról felemelte a fejét, és kénytelen voltam észre venni, hogy azok a vörös ajkak, mennyire hívogatóak. Természetesen kötelességemnek éreztem, hogy megkóstoljam őket, és onnantól kezdve szinte nem is bírtam tőle elszakadni. De közben a szívem mélyén felébredt bennem  a bűntudat, hogy végül is é most Catherin által legutáltabb emberrel szándékozok olyat tenni, mint amit igazából vele szeretnék. De Zoigron részem gyorsan elűzte a lelkiismeret furdalást, így átadhattam magamat a Gwineth által nyújtott örömöknek.

*

Szórakozottan simogattam Gwineth mellkasomra hajtott fejét, miközben a plafont bámultam. Gyűlöltem azt az érzést, ami akkor hatalmába kerített. Egyszerűen kezdve: nem éreztem már semmit Gwineth iránt. Jó volt, szép volt, de ennyi. Többször már nem kéne az ágyban, se sehol máshol. Elmúlt a vágy. Mikor egy-egy nőn átgázolva ezt érzem, néha, mint most is elfog a gondolkodhatnék. Mi van, ha én tényleg csak kívánom Catherin-t? Mi van, ha tényleg nem szeretem? Utána ő sem kell majd többet nekem? Vagy lehet, hogy őt csak évek múlva unom meg? Féltem attól a naptól, mikor egyszer csak arra ébredek Catherin mellett: nem kell többé. Illetve akkor biztos, hogy nem érdekelne, de engem most még zavar. Meg, ha belegondolok, Catherin egy iszonyatosan érzékeny lélek, biztosan mélyen megsérteném.
-Mester, képzeld… -lépett be az ajtón Catherin, de azonnal megfagyott a száján a mondat. Én hirtelen ültem fel, ezzel lelökve Gwineth fejét magamról. Közben gyorsan mondtam egy altató igét, mire azonnal újra elaludt. –Mi a fenét keres ez itt? –kérdezte hüledezve. Szörnyülködve nézte a mellettem fekvő húgát.
-Catherin, tudod az úgy volt, hogy… -kezdtem erőtlenül, de ő meg sem várva válaszomat, kirohant a szobámból. Én felpattantam, és magamra rántottam a nadrágomat is. A szobája ajtaja előtt értem utol őt.
-Catherin, most meg mi a baj? –kérdeztem, miközben szinte észre sem vettem: egyre szorosabban szorítom a vállát. Ő próbálta ugyan lerázni a fogásomat, de én nem engedtem. –Ne értsd félre azt az előző helyzetet, én csak… Jaj, Catherin, férfi vagyok a húgod pedig egy vonzó nő, és…
-Tudod, ha nem vagy szégyenlős a sex-el kapcsolatban, akkor miért érzed magad kínosan utána? Ez nem éppen előny. Főleg nem, a te esetedben. –mondta Catherin. –Nem gondolkodtál el még ezen? –azt hiszem kicsit döbbent volt a tekintetem, mert elmosolyodott. –Nem szeretem a húgomat, de őszintén kíváncsi voltam már rá, hogy mikor fekszel le vele. És, legalább nyertem a fogadásunkban.
-Nyertél? Ti fogadtatok rajtam? –megsértődtem, de most komolyan. Reméltem, hogy Catherin majd most bevallja, hogy szeret, vagy valami jelét is mutatná annak, hogy nem esett jól neki az, amit látott. –És mit nyertél?
-Egy hétig a szolgám lesz, és kénytelen lesz azt tenni, amit parancsolok neki. –vigyorgott Catherin.
-És, ha ő nyert volna? –kérdeztem.

-Akkor engedtem volna, hogy kikenjen valami hülyeséggel, kirívó ruhát aggasson rám, meg kerítsen nekem valami pasast. –szemét forgatta. De, mielőtt mondhattam volna bármit is, még egyszer rám villantott egy mosolyt, és bevonult a szobájába. Én csak álltam az ajtó előtt, és bámultam. Csak egy dolog járt a fejemben: elképesztő ez a nő!   

Magyarázat Halálszárny személyiségére: