-Kellemetlen lesz neked? –néztem rá. Akaratlanul is, de nekem cseppet sem tűnt olyan rossz dolognak ez az egy ágyban alvás. Inkább jó esélynek tűnt. Úgy értem ritkán esik meg velem, hogy előbb alszom egy ágyban egy nővel, mielőtt lefeküdnék vele. És valahogy érdekelt, milyen is Catherin, mikor alszik… Ahogy ránéztem tekintetünk találkozott, és tisztán láttam rajta, hogy ő is ezen gondolkodik. Persze nem azon, hogy jó lesz egymás mellet aludni! Sajnálatos módon, neki nincsenek ilyen gondolatai… Legalábbis azt hiszem.  Nem, neki az járt a fejében, szerintem, hogy mit fog tenni, ha egyszer majd aludni kell. Velem.
-Nos, valószínűleg az lesz, de kibírom. –Catherin rámászott az ágyra, és grimaszolva nézte, hogy mennyi sok rugó van benne. Óvatosan én is rátelepedtem, és fejemet a párnára fektettem.
-Csak egy takaró van. –mondta Catherin kissé furcsa hangon. –Az is eléggé keskeny. Szerinted? –szinte kirántotta alólam a takarót, és úgy állt fel az ágy végére, hogy mutassa a takarót.
-Ha közel fekszünk egymáshoz, el fogunk férni. –mondtam. Láttam, hogy Catherin arca kissé idegesen megrezdül. –Nyugi, nem fogok semmi rosszat csinálni. –ígértem, miközben magamban csalódottá váltam. Valami miatt, most évek óta, újra mérhetetlenül kívántam a nőt. De most nem engedtem a vágyaimnak, mint azt bármely más nőnél tettem volna. Már, ha egyáltalán éreztem mostanában vágyat. Catherin egy pillanatig még habozott, aztán lefeküdt mellém fejét a habos párnákra hajtva. Fogtam a takarót, és próbáltam úgy betakarni magunkat, hogy ne fázzunk. Eléggé hűvös éjszaka volt, de ígéretet tettünk, hogy nem használjuk a képességeinket. Egy ideig fázva feküdtem az ágy szélében, aztán egyet gondolva, közelebb húzódtam Catherin-hez, aki szintén az ágy, tőlem legmesszebbre kerülő részén volt. Finoman, odahúztam magamhoz, enyhe tiltakozása ellenére. Addig háttal volt nekem, viszont mikorra már ott feküdt hozzám simulva, megfordult. Próbáltam félre tenni az éjszakai látásomat, és látni azt, hogy hogyan világít Catherin zöld szeme a sötétben.
-Azt mondtad, hogy nem teszel semmi rosszat. –suttogta. A szemeiből viszont láttam, hogy nincs nagyon ellenére a dolog.
-Nem is teszek! Csak nem szeretnék megfagyni, és azt sem, hogy te megfagyj. Ennek érdekében közelebb vontalak magamhoz. Hát rossz dolog ez? –ártatlanul nagyra nyitottam a szemeimet. Catherin megrázta a fejét, erre a kezem az arcához siklott. Ő belefúrta abba az arcát, és huncutul nézett rám. Na, akkor nem bírtam már betartani a lefekvés előtti fogadalmamat. Nem tudtam visszafogni a vágyaimat. Megcsókoltam, és most az alkonyatkor megesett csókkal ellentétben, visszacsókolt. Ezen felbátorodva, még az eddiginél is közelebb vontam őt, míg a másik kezemmel ruhájának gombjaihoz nyúltam. Mikor érezte ezt, kissé megfeszült, és elhúzódott tőlem, azonban hamarosan visszakéredzkedett a karjaim közé.
-Kétlem, hogy így megfagynánk, mester! –suttogta szenvedélyesen Catherin, mire én csak mosolyogtam, és örömmel csókoltam meg azokat a vörös ajkakat. Végre sikerült Catherin-t megszabadítanom a felsőjétől, ekkor viszont izgatott lábak futását hallottam, ami hamarosan lefékezett, és ezt suttogta valakinek a fülébe.
-Le fognak feküdni! Már eléggé heves ott bent a hangulat! –felismertem Brigitte izgatott, kislányosan magas hangját. Őszintén ez engem nem zavart volna, de Catherin zavartan kitépte magát az ölelésemből, és arrébb csúszott az ágyon. Én még tettem egy már előre is hiábavaló mozdulatot, hogy megakadályozzam, de szemeinek villanása meggátolt benne. Megint fellobbant bennem a dühvel vegyes vágy, és nem akartam elveszteni. Pontosan olyannak éreztem magamat, mint mikor meg akartam szegény lányt erőszakolni. De szerencsére még időben eszembe jutott a gyerek és a játék története. Még nem jött el az idő… Vannak olyan játékok, amikhez a gyermeknek el kell érnie egy bizonyos kort. Catherin is egy olyan játék. De én még nem vagyok abban a korban. És nekem úgy tűt, hogy bár egészen közel állok a játék kiérdemlésében, mégsem eléggé jól ahhoz, hogy meg is kapjam. Alig hallhatóan felnyögtem. Mikorra fogom elérni a megfelelő kort? Vagy mikorra fogom egyáltalán kiérdemelni?

*

Reggel, mikor útra akartunk kelni, minden nő csalódottan nézett minket. Valószínűleg sajnálták azt, hogy végül mégsem volt műsorszámunk számukra. Udvariasan búcsúztunk el tőlük, majd mikor jó messze kerültünk tőlük, csettintettünk, és otthon teremtünk. Catherin azonnal a szobája felé indult volna, azonban mégis megállt, mint aki sejti, hogy szeretnék neki mondani valamit.
-Ugye a tegnapi nem fogja befolyásolni a… kapcsolatunkat? –kérdeztem óvatosan. Catherin egy idegi nézett rám, majd elmosolyodott.
-Nem történt tegnap semmi sem. Jó éjszakát. –mondta, és besurrant a szobájába. Én egy ideig néztem utána, majd felhorkantam, és elmentem fürdeni. Jól fog esni, elgondolkodtat, és ráadásul még fel is erőst. Talán elhívom az egyik ágyasomat is… Nincs kedvem egyedül fürdeni. Miközben azon morfondíroztam, hogy melyik ágyasomat is hívjam, a tudatom mélyén még mindig élt bennem az a pillanat, mikor Catherin azt suttogta: „Kétlem, hogy így megfagynánk, mester!”. És az a szenvedély, amivel mondta! Hirtelen elment a kedvem az ágyasoktól…