Zavartan néztem körül. Catherin éppoly tanácstalannak tűnt, mint én. Hogy lehet az, hogy csak nők élnek egy bolygón? Hogy a fenébe van akkor ennyi? Ráadásul van egy csomó gyerek is. Nehéz megéretni. Pedig jó a felfogásom. De akkor hogy a …
-Talán jönnek ide férfiak, és olyamkor élik ki vágyaikat. –kuncogott mellettem Catherin. Villogó szemekkel néztem rá. Utáltam, mikor a nők, és a köztem lévő szálakra célozgat. De ennek ellenére imádtam vele lenni. Hihetetlenül érdekes nekris volt, minden érdekelte, és mindenről volt önálló véleménye. A stílus, amiben kifejezte magát, kifejezetten tetszett. Mit tetszett? Oda voltam érte. Még a legforróbb helyzetekben sem kezdett el nyafogni, hanem tisztán fel tudta mérni azokat. Persze, néha összegabalyodott a nyelve, mikor mélyen néztem a szemeibe. Sőt, általában, (teszteltem!) ha közel kerülök hozzá, folyton zavarba jön, és elfelejti, hogy mit is akart mondani. Ilyenkor mindig cukkolom. A legélvezetesebb az-az, hogy nem fél vissza szólni! Olyanokkal tud visszavágni, hogy én magam is meglepődök. És láthatóan zokon veszi, ha kihagyom az esti beszélgetés az egyik ágyasom miatt. Sokszor volt, hogy visszamondtam az egyik lányt, mert Catherin olyan sértődötten viselkedett.
-Nos, remélem mostanában már járt erre egy férfi, mert nekem most eszem ágában sem sincsen őket kielégíteni. Ráadásul egy életre elegem van már az emberi nőkből. –mondtam keserűen, és felrémlett Anne arca. Gyorsan megráztam a fejem, hátha eltűnik a szemem elől, ekkor viszont Catherin kérdő arcával néztem szembe. Már éppen nyitottam a számat, hogy védőbeszédet mondjak, (eszem ágában sem volt még Anne-ról beszélni vele, hiszen még csak 2000 éve tanítom) mikor valaki nekem vágódott azokon a bokrokon keresztül, ahonnan addig a falut lestük Catherin-el. Egy nő volt az, illetve egy fiatal lány. Olyan 16 körül lehetett, és elképedve nézett rám. Majd megragadta a ruhámat felrántott, és megcsókolt. Egészen meg voltam illetődve, az meg még jobban felidegesített, hogy Catherin szakadt a nevetéstől valahol az én erőszakos megtámadóm mögött. Nagy nehezen eltaszítottam a lányt, de olyan erősen, hogy durván csattant egyet a földön. Catherin azonnal odaugrott, hogy fölsegítse, én meg tápászkodhattam fel magamtól.
-Jól vagy? –kérdezte Catherin kedvesen. A lány megtapogatta a bordáit, majd bólintott.
-Bocs, hogy úgy földhöz vágtalak, csak hát… tudod egy kicsit megleptél. –mondtam miközben csúnya pillantással leforrasztottam Catherin arcáról a vigyort. Játszott szégyenkezéssel nézte a földet, miközben néha-néha pajkosan feltekintett. Figyelmeztetően néztem rá, mire komoly arcot vágott, és segített a lánynak kiszedi a hajából a bokor leveleit, amin átvetődött.
-Talán nem találsz kívánatosnak? –nézett rám a lány könnyes szemekkel.
-Nem! –Catherin összehúzta a szemöldökét, mire gyorsan kijavítottam magamat. –Illetve, igen, nagyon kívánatos vagy meg minden, csak megleptél. –mondtam végül, Catherin segítségével. Tátogta, hogy mit mondjak, én meg mondtam utána. A lány ezt nyugtázva elvezetett a faluba, ahol legnagyobb kényelmetlenségemre minden egyes nő alaposan megbámult. Igaz, hogy szeretem a nőket, de nem, mikor ennyin vannak, és mind sóvárogva néz rám. Bámul rám. Néha olyan érzésem támadt, hogy mindjárt rám vetik magukat. Catherin féltékenyen nézték, aki erre ügyet sem vetett, hanem gondolkozva nézett maga elé. Igazán irigylem, neki nem kell több száz kiéhezett nőtől félnie. Nekem viszont kell. Egy 30 éveinek közepén járó nőhöz vezettek minket. Csinos, mégsem különösebben szép nő volt, de elégé tapasztaltnak látszott. De, hogy milyen téren inkább nem szerettem volna megtudni.
-Áh, végre egy férfi! Már több mint 3 éve nem járt ere egy férfi sem. A lányok kissé már szenvedtek az unalomtól. Remélem meg lesz elégedve velük. –mondta a nő komótosan, miközben ő is olyan… kiéhezetten nézett rám. Kezdtem magamat kellemetlenül érezni. Catherin bezzeg visszafojtottan kacagott.
-És ez a nő, minek van veled? –kérdezte hirtelen a nő, hidegen méregetve Catherin-t. És akkor beugrott, hogy mivel is oldanám meg ezt az egész ügyet, úgy, hogy még Catherin arcáról is lefagy majd a mosoly.
-Ő az én feleségem! –mondtam és jelentőségteljes pillantással néztem rá. Nagyon gyorsan kapcsolt. Szégyenlősen elmosolyodott, a sok irigykedő pillantások kereszttüzében, és közelebb húzódott, mintha szeretné, hogy megvédjem. Én akaratlanul is átkaroltam, és közben tüzelni kezdett a vérem. A nők zúgolódni kezdtek, és néhányan suttogtak valamit a vezető fülébe. Ő helyeslően bólintott, és tekintetét újból ránk szegezte.
-Megcsókolnátok egymást? –éreztem, hogy Catherin teste megmerevedik az ölelésembe. Én is kissé megdermedtem, hiszen élénken élt bennem az a legutóbbi csókolózós eset, mikor meg akartam erőszakolni Catherin-t.
-Khm. –köszörültem meg a torkomat. –A feleségem nagyon szégyenlős, és nem hiszem, hogy nagyon élvezné azt, ha itt több száz nő előtt kéne csókolóznunk. –Catherin hevesen bólogatott. A nők viszont nem adták meg magukat egy könnyen.
-Ugyan már! Itt, ahova csak ritkán kerülnek férfiak, nem lehet tudni, hogy mi is az a szerelem, és szeretnénk egy olyan igazi szerelmes csókot látni. –mondta a nő. Éreztem, hogy Catherin szíve hevesebben kezd el dobogni. De tudtam, hogy nem lehet harcolni ennyi nő akaratával! Így finoman magam felé fordítottam Catherin-t, állát a kezembe fogtam, és megcsókoltam. A hatás kedvéért (na jó, talán még a saját kedvemért is) átöleltem a derekát, és enyhe meglepetésemre ő is átkarolta a nyakamat. Azt hiszem, elhitték, mert meghatott sóhajtásokat hallottam néhány helyről, majd pár másodperc után elvált az ajkunk. Eléggé csalódott voltam, reméltem, hogy talán vissza fog csókolni, valahogy olyan hevességgel, mint mikor először csókoltam meg őt vívás után. De nem. Ezután bár ott maradt a karjaim között, éreztem, hogy végig dermedt a teste.
-Nos, megtiszteltetésnek vennénk, ha itt maradnának éjszakára. –mondta végül a vezető meghatottan. Ennyire hiteles lett volna a csókunk? –Egy sátrat kapnak, természetesen 2 személyes ággyal. Majd Brigitte elvezeti önöket oda. –egy 12 éves kislány lépett ki a sorból, és mutatta az utat a sok nő között. Felnéztem az égre, és meglepve észleltem, hogy jócskán besötétedett. Én, mint fekete nekris nem igazán tudtam észlelni a sötétség, és a fényesség közötti különbséget, mivel én a legsötétebb sötétségben is láttam mindent tisztán. Tudtam, hogy Catherin is rendelkezik egy bizonyos szinten az éjszakai látás képességével, de most mégis görcsösen kapaszkodott belém, nehogy elsodródjon. Mikor oda értünk egy sátorhoz, ott hagyott minket a kislány, hogy magunkban nézhessük meg. Lassan félre húztuk a leplet, és megrökönyödve észleltük, hogy az egész sátrat egy óriási ágy töltötte be. Az még külön meglepetést okozott, hogy az ágyon kívül annyi hely, volt, hogy éppen hogy befértünk a sátorba, de azt is csak úgy sikerült, hogy a térdünk az ágy végéhez ért.
-Nos, azt hiszem kénytelenek, leszünk elviselni egymást egy ágyban. –szólalt meg lassan Catherin, és éreztem a hangján, hogy az kissé remeg. Ránéztem. Igaza volt. Nem volt lehetőség, csak egymás mellett aludni. Catherin jól láthatóan nyelt egyet.