Eléggé érdemlegesen telt az Alextraszával töltött idő. Kegyesen beleegyezett, hogy nem fogja bántani egyik gyerekét sem. Ugyanis kettő gyerek született az egy helyett. Az egyiknek gyönyörű, fehérarany haja, volt, és eleven zöld szemei, a fiatalabbiknak viszont lenszőke haja, és világos barna szemei. Kétségtelen, hogy az elsőszülött gyermek volt az, amelyikből majd az én álmaimból életre keltett nő kifejlődik. Valószínűleg azért született két gyermek, mert a másik (a lenszőke hajú) hordozza a másik gyermekből kivont rossz tulajdonságokat. Más szóval azokat a szokásokat, amiket nem szeretek egy nőben. Ennek ellenére, a másik lány is szép volt. Persze a nyomába sem ért Catherin-nek, de… Ez lett az elsőszülött neve. Az én álmaim betöltőjének. Szerencsére Nozdormu egy olyan időkapszulába helyezte egy időre Vestarát, aminek hatására a lányok rövid időn belül felnőnek, persze nekik olyan lesz, mintha több millió év telt volna el, számomra viszont csak maximum 1000 évnek fog tűnni. Igaz, majd belepusztultam a várakozásba. Aztán egy napon Alextrasza értem küldte az egyik vörös nekrist. Azonnal ott termettem a nővéremnél. Tudtam, előre éreztem, hogy azért hívott, amiért olyan mélységesen nyugodtan vártam. Végre taníthatom Catherin-t. Végre láthatom érett nőként, hogy vajon tényleg olyan lett-e, mint amilyennek akartam. Izgatottan mentem Alextraszához. Eldöntöttem, hogy próbálok nem túl érdeklődőnek tűnni. Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült.
-Ma viheted mind a kettő lányt. –nem is köszönt. Na, ha ezt a jó anyja hallaná! Szegény Seidala forgolódik a sírjában. Ezen akaratlanul is elmosolyodtam, de aztán felfogtam, hogy mit is mondott Alextrasza.
-Mindkettőt? Na nem! Csak egyről volt szó, mikor a feltételeket szabtam. –egészen fel voltam háborodva. Nem akartam, hogy Catherin-nen, és rajtam kívül bárki is legyen otthon. Csak kettes dologra számítottam… Nem, pedig hármasra.
-Ugyan, öcsém! Kérlek! –nővérem elővette azt a hízelkedő stílust, amit utáltam benne.
-Nem, nem és nem, Alextrasza! Már mondtam, hogy nem akarok tanítványokat. Főleg nem kettőt! –már nem érdekelt álmaim nője sem abban a pillanatban. Sarkon fordultam, és elindultam az ajtó felé, mikor az kivágódott, és egy megjöttemet félbe hagyva beesett rajta Catherin. Megtorpant, mikor meglátott. Én szintúgy. Teljesen lebénultam a lány látványától. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy talán álmodom, de azonnal el is vetettem ezt az ötletet. Ahhoz túl élethű volt a lány. Túl… tökéletes. Tényleg szebb volt, mint ahogy az álmaimban szerepelt. És meg kell hagyni, hogy sokkal élvezhetőbb látványt nyújtott. Úgy értem… Kívánatos teste volt. Görcsös kínt éreztem az ágyékomba, mikor megláttam. Ezt fokozta, hogy láttam, hogyan néz ő is végig rajtam. Oh, miért van itt Alextrasza? Ha nem lenne itt… Viszont voltak, amikben más volt, mint amilyennek szántam. De talán jobb is volt így. Az álombeli nőnek márvány fehér arca, és gyöngyházfényű bőre volt. Ellentétben Catherin-nek napsütötte, kellemes összhangot alkotva ezzel, zöld szemeivel. Még a haja volt más. Az álmaimban szinte nyíl egyenes volt a nő haja, igazából, viszont vadítóan göndörödő. Hasonlatos volt egy fehér színű vízeséshez. Gyönyörű volt, mint ahogyan szerettem volna. Sőt, a gyönyörűnél sokkal, de sokkal több. Maga a tökély. Még, ha közelről vizsgálom, akkor sem találhattam volna rajta egy apró hibát sem. Remélhetőleg a hangja nem olyan lesz, mint álmaimba. És, vajon a természete olyan lett, mint amilyennek szerettem volna? Nagyon remélem, hogy a belső tulajdonságokat nem Gwineth örökölte. Mert, ha mégis, akkor nem tudom, hogy mit teszek. Ezek után, nem igen akaródzik egy másik nővel ágyba bújni. Csak is ez a nő kellett nekem. Lassan felfogtam, hogy percek óta csak bámuljuk egymást, ezért gyorsan megköszörültem a torkomat, és ránéztem Alextraszára.

- Mond csak, a másik lányod is ilyen gyönyörű? Mert ez esetben szívesen tanítom őket. –Alextrasza gyorsan biztosított, miszerint a másik lány is éppen ilyen gyönyörű. Láttam, hogy Catherin arcán kétkedés fut végig. Még mindig alig bírtam elszakítani a szememet a testéről, ezért mikor a lány a kezét nyújtotta, nem bírtam ellenállni, kezembe fogtam a kezét, és megcsókoltam. Igazából sokkal szívesebben csókoltam meg volna valahol máshol, de kénytelen voltam egyelőre, ennyivel megelégedni.
-Hölgyem! Örömömre fog szolgálni, hogy Önt taníthatom. Bizonyára Ön Catherin, igazam van? –selymesen, és behízelgően beszéltem, pedig utálom, mikor egy nő beszél éppen így velem. Már, behízelgően. Mélyen belenéztem a szemeibe. Őszintén azért akartam, mert olvasni szerettem volna a gondolataiban, de nem voltam rá képes. Annyira gyönyörű szemei voltak! Percekig csak néztük egymást, de most nem úgy, hogy felmértük mi a helyzet, ki milyen testtel rendelkezik, hanem egyenesen egymás szemébe. Képtelen voltam elszakadni azoktól a zöld szemektől. Már akkor tudtam, hogy nincsen mitől félnem. Catherin külsőleg, és belsőleg is olyan lett, mint szerettem volna. Ezt megállapítva, biztos voltam a következő napok programjában. De, úgy látszik, hogyha valamiben biztos vagy, akkor számítani kell arra a lehetőségre, hogy tévedni fogsz. Én is így jártam…