Másnap reggel teljesen frissen írtam meg a dolgozatot. Egy kis zuhany emberi vérben igazán felfrissíti a nekriseket. Biztos vagyok benne, hogy hibátlan lesz. Nem mintha különösebben foglalkoznék ezzel. Attól, hogy nem jó dolgozatot írok az emberek viselkedési módszereiből, még nagyon jó Ős apa leszek a fekete nekrisek számára. Egész nap kénytelen voltam Alextrasza nyomában járni. Nem akartam, hogy bárkinek is elkottyantsa az esti dolgokat. Legfőképpen azt nem szerettem volna, ha Hiszéra megtudja. Tagadtam bár mindenki szemébe, de nem szerettem megbántani a nővéreimet. Legalábbis most még így érzek. A későbbiekben már lehet, hogy nem. Eléggé lehetségesnek tartottam, hogy majd mikor idősebbek leszünk, utálni fogjuk egymást. Bátyáim legnagyobb döbbenetére aznap este nem mentem át hozzájuk beszélgetni. Nem. Aznap estére valami mást terveztem. Sokkal másabb dolgot. Furcsa… Mielőtt lefeküdtem volna Alextraszával, egyáltalán nem érdekeltek a nők. Illetve nem különösebben. De most… Kifejezetten másképp gondoltam rájuk. És csúnya dolog, de aznap estére a másik nővéremet vettem célba. Végül is fekete nekris vagyok, vagy mi a fene! Nincsenek előttem akadályok! Egyébként is, én csak drága jó nővérkéim ki nem mondott kívánságát teljesítem. Hát csúnya dolog az? Szerintem nincsen semmi rossz abban, ha egy férfi nem tud betelni egy nővel. Én kifejezetten megvetem a hűséges férfiakat. Az olyan… mintha megalázkodna egy nő előtt. Én, pedig alsóbbrendű lényeknek nézem a nőket. Persze, szükség van rájuk, de… Mik ők például hozzám képest? És, mikor már nem kell anyám ostoba parancsait követnem, mikor már határtalan hatalommal rendelkezem, na akkor majd megmutatom az összes olyan nőnek, aki beleköp a levesembe, hogy ki is az erősebb. A gyenge férfiakat, pedig mind egy szálig megöletem. Milyen dolog az, ha a férfinél erősebb a nő? Egyszerűen undorító dolog. Ha egyszer lesz feleségem, amit erősen kétlek, akkor biztos, hogy nem leszek hűséges hozzá. Minek? Örüljön, hogy egy fedél alatt lakhat velem. Gyerekem meg biztos, hogy nem lesz. Ha kell esküszöm, hogy én vágom ki a nő hasából, de gyerek nem lesz. Vagy, ha mégis, nem fogok vele törődni. A nő arra van, hogy eltartsa a gyereket, és, hogy főzzön. Nem az erejével. Azt én is tudok. Egyszóval, nem fogom feltétlenül elkötelezni magamat egy nő mellett sem. De azt el fogom várni, hogy ő hűséges legyen. Bár kétlem, hogy mellettem egy nőnek is lesz kedve más férfival lennie. Nehogy már ő is elkötelezetlen életet éljen! Egy nő nem ér annyit. Illetve nem érdemes arra, hogy a férjén kívül mással is legyen kapcsolata. Hirtelen azzal kellett szembesülnöm, hogy Hiszéra szobájában állok, ő meg egy szál törölközőben rémülten mered rám.
-Mi a francot keresel itt? –meglepve tapasztaltam, hogy nyitva van a szeme. Ezen egy ideig elmerengtem, hiszen láttam benne mindenkit, akit valaha is ismertem. Vagy láttam. Csak az álombeli nőt nem… 
-Én? –még mindig azon töprengtem, hogy miért nincsen benne az a nő Hiszéra szemében, mikor végre valahára lecsukta őket.
-Van itt más is? –Hiszéra még szorosabbra tekerte a törölközőt, miközben egyre nagyobb víztócsa keletkezett mellette, ami a vizes hajából csöpögött.
-Nincsen. –zavartan néztem rá. Őszintén nem elékeztem, hogy mit is képzeltem. Idejövök, ő meg a karjaimba zuhan azonnal? Lehet, hogy tényleg szerelmes belém, de ismertem a nővéremet ahhoz éppen eléggé, hogy tudjam: ilyet sose tenne. De lehet, hogy szerencsém lesz, és mégis csak újabb dolgokat tudok meg a nővéremről. Talán jobban megismerhetem testének titkait… Közelről.
-Ugye egyik zöld nekris sem sző nekem mostanában álmot. –néztem rá bizonytalanul. Itt a remek alkalom, hogy az álmaimról érdeklődjek. Hacsak nem valahol máshol kötünk ki a téma kitárgyalása közben. Mondjuk az ágyban… 
-Nem, természetesen nem. –nyugtatott meg Hiszéra. –Miért?
-Mostanában eléggé furcsa rémálmaim vannak, ennyi az egész. Akkor a tudatalattim kreálja őket, nem, pedig egyesek kifejezetten gyönyörű kezei. –testemet nem uralva, már nővérem ágyán ültem, és őt az ölembe húztam. Ő meglepve nézett rám.
-Mit akarsz? –kérdezte kissé ijedten.
-Egyet találhatsz. –mikor láttam, hogy még mindig csak néz rám, folytattam. –Téged. –finoman megcsókoltam, ő, pedig engedett nekem. Kora reggel a nélkül, hogy felkeltettem volna, most rajtam volt a szobából való kilopódzás sora. Kicsit undorodtam magamtól. Az nem lett volna baj, ha egy idegennel (úgy értem nem vérszerinti rokonnal) teszem ugyanezt. Az nem bántott volna. De azért ők mégiscsak a testvéreim... Azonnal elnyomtam ezt az ostoba gondolatot, hiszen gyűlöltem, mikor a lelkiismeretem megszólalt. Csendesen benyitottam a szobám ajtaján, és hökkenten szökkentem hátra. Anyám ült az ágyamon.