Nagyon boldog voltam, nagyon de nagyon. Dan is, ha tehette minden percét velem töltötte, de néha nagyon elszomorodott, amit nem értettem, és hiába faggattam, nem mondta el, csak annyit válaszolt: - Hidd el jobb ha nem tudod. – Pedig nem sok titkunk volt egymás előtt. De ez az egy nagyon zavart.

Aztán egy reggel az igazgató behivatott az irodájába. Nagyon jóba voltunk, szerintem próbált 2. apám lenni mivel nagyon nagy barátok voltak az apámmal. Tehát nem értettem, miért hivatott be, nem tettem semmit, reméltem hogy nem Dan az oka, mert nyilvánosan soha se smároltunk, ha ez lenne véletlenül a probléma. Épp ezen filóztam amikor, beléptem a szobába, és megláttam egy jóképű fiút az egyik székbe ülve, új gyerek lehetett, mert még nem láttam azelőtt.

- Jó reggel Igazgató Úr!

- Jó reggelt, Sam! Hadd mutassalak be egymásnak titeket. Ez itt Samantha Smith, ő pedig Josh.

Egy-egy szerény hello elhangzott, aztán folytatta is tovább.

- Tehát azért hivattalak be Samantha, hogy körbe vezesd Josh urat az iskolánkba. Remélem nem nagy probléma. – Remek, már csak ez hiányzott, remélem nem lesz féltékeny miatta Dan, mivel eléggé egy szép példány volt ez a Josh.

- Nem, persze.

- Hát remek, akkor ezzel meg is volnánk, kérem kísérje el Josh urat az órájára.

- Rendben. – Aztán elindultunk. Tényleg jól nézett ki ez a Josh, de az én Danem százszor is túl tesz rajta.

- Milyen osztályba jársz?

- A rontásűzőkébe.

- Azt hiszem az a – 5ken van. Elkísérlek. – Hát ez se nagyon bőbeszédű. Sőt elég szomorú képe van.

- Figyelj, muszáj bemenni az első órára?

- Hát nem, nem, muszáj… Miért?

- Szeretnék valakivel dumálni, és te alkalmas alanynak bizonyulsz.

- Hát köszi… Miről akarsz dumálni? – Hééé, ez mindjárt elsírja itt magát, nagyon lefelé görbül a szája.

- Tudod, nem rég lett vége egy kapcsolatomnak, inkább azt mondanám, tegnap este. És még mindig nagyon fáj. És ez mind az apám miatt van.

- Miért, mi van az apáddal? – Kezdtem nagyon megsajnálni.

- Hát tudod ő egy elég fontos üzletember, és állandóan utazunk. És én ezt már nem bírom, túl sok ez nekem. – Megpaskoltam a hátát, biztos nem könnyű neki.

- Figyelj, majd elmúlik, találsz egy másik lány és kész.

Közben elindultunk a termük felé, nem sokat tudtam, most segíteni neki.

- Hát nem tudom, tudod ő egy nagyon különleges lány volt.

Ekkor kicsengettek és így elsodrottunk egymástól, nagyon szerettem volna segíteni neki, de nem tudtam, hogy tudnék.

Egész nap nem láttam, így Dannel kettesbe töltöttük a szüneteket.

Míg el nem jött az utolsó óra. Kint sétáltunk, amikor valaki elkezdett sikítani, és a labor felé mutogatni. Erre mindenki odaszaladt, persze mi is. Ekkor láttam meg mi a nagy riadalom oka, vagyis ki. Josh állt ott védőpajzzsal körülvéve és egy mandragóna kivonatot tartva a kezében (ami köztudottan mérgező). Hát nem tehettem mást odaszaladtam hozzá, mivel felelősnek éreztem magam érte.

- Figyelj Josh, engedj be. – Elhúzta a száját, de csodák csodájára beengedett. – Beszéljük meg ezt a dolgot.

- Ugyan mit, nem ér semmit sem az életem nélküle. – Mondta ezt keserű arccal.

- Dehogynem, figyel úgyis találsz egy másik lányt és boldog leszel még, hidd el nekem.

- De olyat, mint ő, soha! És különben is melyik lány szeretne belém?- Ugyan már, milyen jóképű gyerek már ez, tuti hogy százával döglenek érte a lányok.

- Ugyan már Josh, néz végig magadon. A tízből legalább 8 lány oda lenne érted és az a 2 is csak azért nem mert hülye. - Erre mintha, meggondolta volna magát, felcsillant a szeme.

- Tényleg? Akkor csókolj meg! Igen, bizonyítsd be hogy igazad van vagy…! – És vészesen

megkocogtatta a fiolát.

- Öööö… Rendben… – És már le is kapott, hú de heves valaki. Na ezt tuti nem bocsátja meg Dan, de hát vészhelyzet volt istenem, bár persze erről mit sem tudtak a többiek, mert a védőpajzsnak megvan az a rossz szokása, hogy nem hallatszik ki belőle semmi. Ezután kicsit részegülten az előbbieken, felnéztem rá, és dicsőséget vettem észre az arcán, amint hátra felé tekingetett a tömegben, na erre pofon vágtam, mit képzel ez magáról, mi vagyok én? Menőségi tagság? Aztán kirohantam a pajzs mögül, egyenesen haza.