Az este nagyon megrázó rémálmom volt, újból átéltem az apám halálát. Nagyon nehéz még rá gondolni is. Megint ott voltam abba a sikátorba, és az egyik sarok mögül leskelődtem. Apám mondta, hogy ne menjek oda, de nekem mondhatott bármit, én akkor is jobban szerettem őt, mintsem, hogy ne menjek oda. Nagyon rossz előérzetem volt ezzel az egésszel kapcsolatban. És túlságosan is féltettem, hiába volt ő varázsló akkor se tudja magát megvédeni mindentől. Igen ő varázsló volt, egyedül ő tudott a képességeimről. És a halála után nem is mondtam el senkinek. Tehát megint ott álltam, és vártam hogy mi történjen, aztán megjelent egy az apámmal egyidős férfi, és valamin elkezdtek vitatkozni, aztán már csak egy nagy robbanás hallatszott. Reméltem, hogy nem történt semmi, és főleg nem az apámmal. Aztán kinéztem a fal mögül és… és egy holttest feküdt a földön, egy férfi pedig mögötte állt. Mikor tudatosodott bennem hogy az ott az apám, nem törődtem, azzal hogy meglátnak elfutottam, és csak futottam és futottam. Aztán valahogy haza keveredtem és elnémultam, több hétig nem szóltam senkihez. Apám halála után értesítették anyámat, hogy egy közlekedési balestben hunyt el, persze én tudtam hogy nem igaz, én láttam azt” A” férfit, és nem is felejtem el az arcát soha.

Ilyen nyomott hangulatban keltem fel és indultam a suliba. Bementem az órákra és azt hiszem ki is jöttem, nagyon rosszul éreztem magamat, nem igaz hogy ennyire nem tettem még túl magam az eseményeken, aztán találkoztam Dannel. Huh, milyen hatással van rám ez a fiú, ahogy megláttam rögtön elállt a lélegzetem, és kitisztult az agyam.

- Jól vagy? – Hát ennyire látszik, hogy még ez a srác, aki alig ismer is látja rajtam

- Persze, nincs semmi bajom, csak nincs valami túlzottan jó kedvem. – Minek is mondom el ezt neki tuti hogy nem is érdekli.

- De ugye nem a tegnap? - na most mit mondjak? Egy kicsit azért az is hozzá tett.

- Nem, nem. Tényleg nem. – mondtam, mire hitetlenkedő arcot vágott.

- Hát ha nem, akkor találkozhatnánk délután? – huh, paff még ezután találkozni akar velem? -Hát jó.

- Igen. Hol és mikor? – Törtem a lényegre mert már megint itt volt a közelben Jacquilene.

- Hát kb. 3 körül a Parkba? – Egyetlen nagy park volta a városba, tehát nem nagyon lehetett eltéveszteni.

- Jó rendben, bocsi most mennem kell. – Semmi kedvem nem volt hozzá hogy többet gondoljanak rólunk, mint amik vagyunk: barátok. Mert már egy kis csoport állt körülöttünk.

- Akkor 3-kor a Parkba. Szia.

És már le is csaptak rá többiek. Hú ezt megúsztam, vagyis még ott van a délután.

Mire odaértem, ő már ott várt rám. Még mindig jól néz ki, sajnos, pedig látszik, hogy nem akar több lenni egy barátnál.

- Szia.

- Szia. Leülünk? – és egy padhoz vezetett, ahova egymás mellé ültünk, furcsa volt ilyen közel egymás mellett lenni.

- Hogy vagy? – kérdeztem.

- Kösz jól. De veled mi van, eléggé letörtnek tűntél ma. És ne is mond hogy nem, mert figyeltelek. – Huh megint meglepetés, ez a fiú nagyon meglepő tud lenni.

- Á csak rosszat álmodtam. – Nem akartam tovább fűzni a témát.

- Aha sajnálom, gondolom miattam. - Hogy lehet ennyire… himsoviniszta, azt hiszi, hogy csak körülötte forog a világ?

- Mi az hogy miattad? Már meg boccsás, de nem te vagy az egyetlen pasi a világon. –Kezdtem felhúzni magam.

- Mármint a beszélgetésünkre gondoltam, apukád haláláról. – Upsz előbb gondolkozz Sam és csak aztán, szólalj meg! Miért felejted el mindig? És megint szíven ütött, nem meg mondtam, hogy ne hozza fel a témát. Mivel látta hogy nem tudok mit mondani, inkább ő beszélt.

- Figyelj, Sam. Hidd el jobb, ha elmondod, kibeszéled magadból.

- Persze, mintha az olyan könnyű lenne. – Látszott az arcán, hogy nem tudja, hogy mit tegyen, meg kérdezze e vagy nem.

- Jó elmondom, de légy szíves, ígérd, meg hogy nem mondod el senkinek. – Megint hadakozott benne valami. Aztán…

- Jó rendben, megígérem. – És azzal elejétől a végéig elmondtam neki mindent, szóról szóra, nem tudom miért, de olyan jó volt meg bízni benne, és az a megértő tekintet!!!

- Hát ez lenne az én történetem. – És látszott rajta hogy nagyon megrendítette.

- De miért bízol meg bennem? Miért? Nem tudsz rólam semmit. Sajnálom. De el kell mennem.

És megint itt hagyott, na ez az én mázlim, kiöntöm valakinek a szívem és erre itt hagy. De miért viselkedett ilyen furcsán? Ó bárcsak én is megtudhatnám az ő titkát.