Jobban élveztem az életet az emberek között, mint valaha is hittem volna. Az emberek mindenhol szerettek, és tiszteltek a tudásom miatt. Természetesen nem mutattam ki az erőm igaz valóját, de annyit azért igen, hogy a haldoklódó csecsemőket, és anyákat meg tudjam menteni a haláltól. A betegségeket távol tartottam, szóval egy „Paradicsomot” hoztam létre minden egyes bolygón, amelyen éppen élnem kellett 50-60 évet. Mivel túl feltűnő lett volna, ha nem öregszem, esszencia felhasználásával öregítettem a testemet, majd eljátszottam a halálomat. Aztán az éj leple alatt „kicsettintettem” magamat a koporsóból, és tovább álltam egy emberek által lakott földrészre. Komolyan mondom, sokkal jobban élveztem volna ezt az életet, formát, mint az otthonit, ha nem lettem volna szerelmes Halálszárnyba. Még most is minden egyes éjszakám azzal telt, hogy róla álmodtam. Bár mennyire is akartam, a több ezer év elteltével sem akart halványulni ez az érzelem. Meg azért meg kellett hagyni, hogy nehéz volt magamba tartani dolgokat. És szörnyű volt látni, hogy milyen életet is élnek az emberek. A legtöbb helyen alig volt meg a napi betevő, a felnőttek, és a gyerekek egyaránt alultápláltak, és tudatlanok voltak. Mégis a legrosszabb az volt, hogy hallottam, hogy mindezért a nekriseket hibáztatják. Mert, ha mi nem hagyjuk magukra őket, akkor harmónia lenne, meg hasonlók. Nem, mintha nem próbáltam volna segíteni a bajaikon. Sőt! Minden nekem szánt élelmet a gyerekeknek adtam, és éjszaka kilopóztam, csak, hogy a takarmányt megsokszorozzam. Segítettem építeni, és nem utolsó sorban tanítani. Talán erre volt a legnagyobb szükségük. Az emberek mindenesetre ezt gondolták a legfontosabb. Így napjaim legtöbb részét a gyerekekkel töltöttem. Szerettem azt a bolygót, amelyiken akkoriban éltem. Kellemes volt, az emberek barátságosak, és itt nem volt éhínség. Szívesen tanítottam gyerekeket. Élveztem a rám irányított csodálatot. Mert igen, itt, az emberek közt végre csodáltak engem. Egyik forró napon éppen egy sátor hűvösében ültünk, mikor az egyik kislány megkért rá, hogy meséljek a sárkányokról. Minden gyerek helyeselt, és kérték, hogy mondjam el nekik, hogy milyen sárkányok léteznek. Mosolyogtam. Talán majd most jobb színben tüntethetem fel a nekriseket. Kivéve az anyámat.
-Nos, akkor elmesélem, hogy mit olvastam a kódexekből, és utána, pedig a saját véleményemet. Jó lesz így? –minden gyerek hevesen, és tudástól szomjazó mozdulatokkal jelezte, hogy igen. Kivéve egyet. Ő csak nézett rám, nagyra nyílt, kíváncsi szemekkel. Volt valami, ami nem tetszett abban a gyerekben, de elhessegettem ezt a gondolatot. –Nos, 5 sárkány faj van. Vannak vörös, zöld, kék, barna, és a fekete sárkányok. Ezek a nevek a színüket képviselik. Minden egyes sárkány fajnak van egy Ősapja, és egy Ősanyja. Ezek az ősök testvérek, mind az öten. A legidősebb a vörös sárkányok Ősanyja, Alextrasza. Az ő, és a vörösek képessége az életre, és a reményre van képezve. A mágiájuk képtelen ártani. Csak életet menteni, és reményt adni képesek. A kódexek szerint Alextrasza egy jóindulatú, reménnyel teli, szerető édesanya. Ja, és egy vulkánokkal teli bolygón lakik, egy működő vulkán belsejében. –láthatólag kiülhetett az arcomra a „nem hiszem”-ség, mert egy fürtös fejű kisfiú kíváncsian hajolt közelebb.
-És Ön, mit tetszik gondolni erről Miss. Newbury? –kérdezte udvariasan. Szerettem, mikor a vezetéknevemen hívtak, olyan aranyosan mondták ki.
-Én? Nos, én úgy gondolom, hogy Alextrasza nem pont olyan volt, mint azt a kódexek írják. Szerintem egyáltalán nem volt mindenkivel szemben jóhiszemű, és nem biztos, hogy telve van reménnyel. Végül is, honnan tudhatták ezt biztosan az akkori kódex, írok? Szerintem azt írták, amit ők állapítottak meg akkor, mikor egyszer az életükbe találkoztak vele. Legalábbis, nem hiszem, hogy Alextrasza engedte, hogy évekig tanulmányozzák őt. –az összes gyerek, helyeslően bólogatott. Láthatólag megértették ésszerű érvelésemet. Igaz, nem járattam le anyámat annyira, mint akartam, de ez is megfelelt egy távoli, haszontalan sértésnek. –A második testvér a zöld sárkányok Ősanyja, Hiszéra. Ő, és a gyermekei, a többi zöld sárkány, az álmokat, rémálmokat uralják. Hiszéra az Álmok világában lakik. Ő szövi meg minden egyes embernek, illetve sárkánynak az álmát. Ő vehető felelősnek azért is, ha valaki képzelődik, vagy látomásai vannak. Természetéről azt mondják, hogy csöndes, és megértő tud lenni, de, ha mérges hajlamos a tudatbefolyásolásra. Ami elég veszélyes tulajdonság. Saját véleményt nem igen tudok hozzá fűzni. Ebben nem igen látok belekötni valót. –a gyerekek halálos csöndben hallgattak engem. Olyan édesek voltak! –Az időjárás, és az enyhe betegségek Maligos, a kék sárkányok urának számlájára írhatók. Ő a Beteges havasok nevű hegyekben lakik. Az ő hangulatától, és szeszélyétől függ a bolygók időjárása. No meg, mint már említettem szintén ő felel az enyhe, gyógyítható betegségekért. Például a nátha. Állítólag szeszélyes, és kissé őrült, nem szereti igazi alakját viselni. Személyes vélemény itt sincs. Nagyon nem tudok mit hozzá fűzni. –a gyerekek még előrébb húzódtak, hogy nehogy elszalasszák egy kicsi részét is annak, amit mondok. –A negyedik a barna sárkányok Ősapja, Nozdormu. Ő az idők, és a törvények szabályozója. A Végtelen idők sivatagában él. Ő állítja össze a sárkányok törvény könyvét, és ő szokta megszabni a fiatal sárkányok büntetését. Szeret a múltban időzni, de nem szeret visszatérni belőle a jelenbe. A jövőbe látást, pedig megtagadta minden más barna sárkánytól. Valahogy őt csak a múlt tudja érdekelni. Bölcsnek, és rendezetnek, akarja mutatni magát, és végtelen a türelme. Személy szerint, az utóbbit nem hiszem. Persze, biztos, hogy sok ideje van a türelemre, már, ha értetek, csak azért biztos szeretne mindig hamar visszabújni a homokba, és múltban áskálódni. –mondtam mosollyal a szám szélében. Visszaemlékeztem arra, mikor a büntetésemről kellett dönteni, mennyire vágyott rá, hogy visszatérjen otthonába, a jó meleg sivatagba. –Az utolsó, és egyben leghatalmasabb Ős sárkány Halálszárny. Az ő színe a fekete. Ő messzi a testvéreitől, egy kipusztult, és eléggé gyér növényzettel rendelkező bolygón él. A bolygó neve: Meirbei. –belém nyilallt, hogy ez mit is jelent. Akkor az a bolygó azért volt olyan ismerős! Azért voltak ott erősebbek a rémálmaim! De erőt vettem magamon, és folytattam. –Az ő eleme maga a pusztulást segítő elemek. Halálos betegségek, mérgek, ártások, átkok, egyszerűen minden, ami ártani bír. Nem nagyon szokott törődni a többi feketével, egyedül azt várja el, hogy imádják, és szeressék őt. Rideg, távolság tartó, és kegyetlen sárkánynak írták le őt a kódexek. Szerintem biztos van benne egy kis jóság. És abba is biztos vagyok, hogy a kódex íróinak hitével szemben, igenis tud szeretni…
-Hazugság! –vágott közbe ekkor az a gyerek, aki már az elején is feltűnt nekem. Most állt, és kezeit ökölbe szorította.
-Hogy, hogy mondtad drágám? –kérdeztem kissé meglepve. Jobban megnéztem magamnak ezt a fiút. Alig lehetett 14 mégis magasabb volt, mint a legtöbb, és szélesebb volt a válla is. Karakteres, szép arca volt, de még fejlődnie kellett ahhoz, hogy igazán férfinek lehessen nézni. Gesztenye barna haja, volt, és a szemei… Ijedten hőköltem hátra. Pontosabban magamba, mivel emberek előtt nem mutattam ki döbbenetemet. Azok a szemek Halálszárny szemei voltak! Ugyanolyan acélszürke szemek, mint az övé. Persze ez érzelmekről árulkodott, és nem is volt olyan elbűvölő, akár egy kobráé, de mégis olyan nagy volt a hasonlóság, hogy megmertem volna rá esküdni…
-Miért lenne hazugság? –nyájasan néztem rá.
-Azért, mert Halálszárny igazából egy undorító, mindent, és mindenkit kihasználó sárkány volt! –fakadt ki a gyerek dühösen. Szemeiben könnyek csillogtak. Gyanakvás vette át a helyét a meglepettségnek.
-Hogy hívnak? És kimondta ezeket neked? –a többi gyerek csöndesen kuncogni kezdtek. A kisfiú csak egy határozott pillantást vetett rájuk, és nyomban elhallgattak.
-A nevem Tomash. És az anyámtól tudom. –egyszerű emberi név, de a második mondata biztossá tett a dolgomba.
-És, hogy hívják a te édesanyádat Tomash? –kényelmetlenül éreztem magamat, mert sejtettem a választ.
-Anne-nak, Miss. Newbury! –vágta fel büszkén fejét Halálszárny fia…