-Azért, mert kíváncsi voltam, rá, hogy mennyire van tisztában a képességeivel. -felelte Jesse olyan hangnemben, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

-És mire jutottál? -kérdeztem tettetett érdeklődéssel.

-Arra, hogy ez a Kitiara Wagner, nagyon is tisztában van a képességeivel. Talán túlságosan is. Összesen annyi különbség van a fél szellemek, és köztünk szellemek közt, hogy kevésbé jók a... Hogy is mondjam.... A "teleportálásban." Félelmetes mire képes az a lány. -mondta Jesse teljes meggyőződéssel. Már nagyon elegem volt ebből a csajból. Szebb, okosabb, tehetségesebb, mint én, ráadásul tud "szellemes" dolgokról is beszélni Jesse-el.

-Szóval képes olyan szinten használni a telekinetikus képességeit, mint te? -most fogtam fel ez mit jelent. Ez a Kitiara eléggé félelmetes ellenség lehet. Igaz, ami igaz, nem kedvelem, de jobb lesz vele megtartani ezt a... Fele barát kapcsolatot. Inkább nem kezdenék ki egy olyan csajjal, mint ő!

-Pontosan. Talán még jobban is! -erre elkerekedett a szemem. Micsodaaa? Jobban, mint Jesse? Az, hogy lehet? Hiszen Jesse szellem, míg Kitiara csak félig az. Persze hangot is adtam kétségeimnek. Hangosan. Nem csak magamba. De Jesse-t még ezzel sem bírtam sarokba szorítani.

-Azért Suzannah, mert ő folyton használja is azokat. Én viszont nem. Bár én sokkal régebben birtoklom ezeket a képességeket, soha nem éreztem nagyon arra késztetést, hogy fejlesszem is azokat. Ő viszont fejleszti őket. Gőzerővel. Valami hajtja. Talán bosszú? Vagy egyszerűen csak a tudásvágy. Nem tudom. De inkább nem traktállak téged az én unalmas gondolataimmal. -mosolygott rám Jesse azzal a lágy mosolyával, amit úgy szeretek. Furcsa. Azt hittem, hogy majd nagy balhé lesz ebből az egész témából, de tévedtem. Mint általában mindig. Kettőnk közül mindig Jesse-nek van igaza. Pont, mint Kitiarának... Áh!!! Már megint felmegy a pumpa bennem, ha rá gondolok. Kicsinál az a lány! Nyugi, nyugi... Most éppen Jesse-el ücsörögsz az éjszaka közepén, és nagyon közel vagytok egymáshoz. Élvezd a helyzetet, és ne hagyd, hogy holmi Kitiara Wagner megzavarjon a pillanat varázsában.

-Nem untatsz, csak ma már nem akarok többet hallani erről a Kitiaráról. Még csak ma ismertem meg, de máris kezd az agyamra menni. -mondtam. Jesse rám nézett, és azt hiszem, meglátta az arcomon, a teljes valóságot. Csak hogy pontosítsak, az álmosságot. Nagyon fáradt voltam már. A nap elején Dom atya tragédiája, aztán a nap hátra levő részében meg ez a Kitiara. Lassan bemásztam az ágyamba, és már aludtam is. Egy kígyót láttam. Egy narancs, inkább aranyos színezetű kígyó egyre csak közeledő teste. Már csak pár centire van attól, hogy megharaphasson engem, mikor egy fekete csizma rátaposva végez vele. Majd egy Jesse-re gyanúsan emlékeztető álarcot viselő férfi a karjaiba kap, és szenvedélyesen a fülembe súg egy szót.

-Querida. -utána, pedig megcsókol.